Dudumi Döme* után szabadon fordítá E.: A karácsonyfa

Ha a kisdedek barátja Jézus

Elhagyja a gyermekek világát,

S megfosztottan áll a karácsonyfa

Mellynek fényben láttuk úszni ágát.

A karácsonyfát lángokba vetjük,

Melly elébb örömet nyujta nékünk,

S nincs irgalom a megfosztott fának,

Mellyről minden fényt hamar letépünk.

De a fa melly hamvad, szól magához:

„Betöltöttem én is hivatásom;

Sorsom: miként örömet szerezzen

A kisdedeknek feláldozásom.”

Erre gondolj, ember, ha az élvnek

Virágait szedheted naponta;

Erre gondolj, hogyha örömidre

A bánatnak fellege leronta.

Mert ha már az élet mitsem nyujthat,

Megmaradhat szived gazdagsága:

Hogy segitél és örömet szerzél,

Valamint a karácsonyfa ága.

(*A „Klänge aus dem Osten” szerzője. E müvében D. ujabbkori jelesebb költőink müveiből ad sikerült forditásokat.)

Vasárnapi Ujság 3. évf. 3. sz. (1856. január 20.)