2015. aug. 13.

Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza I. kötet II. könyv 4. fejezet




IV. FEJEZET

Otthon; színészkedése a nagy szünidőn

Útja Pozsonyba. – Színésztársaságot keres. – Hazamegy. – Levele Szeberényihez. – Selmecre megy. – Élete otthon. – Elmegy hazulról. – Színészkedése Tolna-megyében. – Felhagy a színészettel. – Ennek okai. – Újra Pozsonyban. – Pápára megy.

Petőfi márc. 18-20-dika körül eltávozván Pápáról, 25-én már Pozsonyban volt, világos ez a Török Gyulának írt pár emléksor alá tett jegyzetből.* (* Török Gyula utóbb postamester Turossinban (Árva-m.); e két, világoszöld albumlapra írt emléksort a költő eredeti kéziratában a Petőfi-Társaságnak küldte be 1884-ben, mely így hangzik:


Hogyha messze lészek tőled vettetődve,

E lap által légy rám emlékeztetődve.


Pozsony. Mart. 25-dikén 1841. jó barátod Petrovich Sándor mk. ospitos =!) katona. L. Koszorú. 1884. I. 175. l. Összes K. III. 670. l.)  Tehát semmi esetre sem május végén ért oda, mint Szeberényi írja.* (* Tavasz felé, midőn a Duna jege ment, roppant rongyosan jelent meg előttök, mondja Kemény János elbeszélésében a szerzőhöz s mintegy két hetet töltött velök. V. ö. Szeberényi: Néhány év Petőfi Sándor életéből. 21. l.) „Egy szép derült napi délután, mondja ő, Pozsonyban társaimmal a Duna-parton sétálva egy rongyos nadrágú, iszonyúan szűk és kiszakadt nyári dolmányú fiatal embert pillantottam meg felénk haladni. Ő köszönt. Alig ismertem meg, út és nyomorúság annyira megtörte; pedig Petőfi volt.”

Szeberényi első gondolata szintén az levén, hogy talán mint szökevény hagyta el a katonaságot, lakására hívta s ott kérdezte ki, nehogy titkát elárulja.

Ebben az időben Petőfinek számos egykori tanulótársa volt Pozsonyban. Ott találta Kemény Mihályt és Jánost, kik az Apáca utcában, az ún. „kaszárnyá”-ban laktak, amint iskolai nyelven e deáktanyát hívták, továbbá Csörföly Lajost, Dlhányi Zsigmondot, Esztergályi Miskát, Dömök Eleket, Török Gyulát, Krupecz Vilmost, kik a Magas utcában, a „burg”-nak nevezett tanyán laktak.*  (* V. ö. Petőfi Pozsonyban. Dr. Wutkovich Sándortól. (Koszorú. 1883. I. 141. l.) Ez utóbbiaknál lakott egy nehány napig, azonban beteggé levén, az ev. gymn. deák-kórházába ment be, hol mintegy 10 napot feküdt s ennek orvosa, dr. Würzler gyógyította.* (* Kemény János elbeszélése a szerzőhöz. A szóban forgó „burg” nevű deáktanya a jelenlegi Nemessányi Gyula-féle házban volt. Itt írta Török Gyulának az említett emléksorokat.)

Egészségét visszanyervén és megélhetésre semmi kilátása nem nyilván, elhatározta, hogy tovább megy színésztársaságot keresni; barátai azonban rábeszélték, hogy egyelőre legalább édesanyja megnyugtatása végett induljon hazafelé.* (* Szeberényi tévesen állítja, hogy Kuruttyó című költeményét itt írta volna; láttuk, hogy Pápáról magával vitte.)

Egy szép tavaszi reggel aztán elkísérték őt a jó barátok hosszú gyalogútján mintegy órajárásnyira s itt lepecsételt levélben átadták a számára gyűjtött csekély útravalót azzal a kéréssel, hogy majd csak pihenőállomásán bontsa ki. Féltek, hogy különben nem fogadja el. Ő elvette ugyan az ajándékot, de csak azzal a feltétellel, hogy megkapja Esztergályi Mihály kis tőrét is, melyet tőle Pozsonyban hiába kért. Esztergályi ekkor átadta a tőrt is, melyet elébb azért félt neki ajándékozni, nehogy rossz perceiben maga ellen fordítsa.* (* Kemény Mihály: Emlékadatok Petőfiről. (Fővárosi Lapok. 1877. 149. sz.)

Mi történt ez útja után vele, legjobban megtudjuk egy 1842. júl. 7-ről Pápán keltezett s Szeberényihez írott leveléből, mely így szól:* (* Szeberényi L.: Néhány év Petőfi Sándor életéből. 23. l. Vegyes művek. III. k. 270. l.)