2015. júl. 22.

Meltzl Hugó: Petőfi jelszava - - Hat sorról hét cikk – Philosphiai-aesthetikai tanulmány 1885




                                                                                                    

Tudvalevő dolog, hogy ebben a mi kétértelmű janusi derült létünkben csak az ellentétek keresik egymást, ilyformán vetve világot sötét tárgyakra, ösvényt vágva, kaput nyitva, még a legelrejtettebb problémákhoz is. Ezért választotta szerző éppen az antagonistának vélt Goethe-ből szedett antiparallelt, Petőfinek egyik félreismert, noha eléggé kedvelt darabjának népszerű modorban írott, de mégis szorosan tudományos tartalmú fejtegetéséhez. A Petőfi-literatúrát, vagy Petőfi-filológiát illetőleg, az amúgy is nem éppen könnyű feladathoz ez idő szerint hozzájárul még az a különös, de csak külső nehézség, hogy Petőfiben a még Eötvös kimutatta mély philosophiát ma már nem akarja észrevenni senki. Pedig alig egy negyedszázzal ezelőtt nemigen létezett legalább irodalmi céheken kívül álló okos ember, ki ne tartotta volna magától értető dolognak, hogy Petőfi nemcsak a legnagyobb, hanem egyszersmind, természetesen, a legphilosophusabb magyar költő. A régóta elhunyt Marosi Gergely volt tanítóm, a kolozsvári unitárius kollégiumban már az ötvenes évek derekán azt szokta nekünk mondani: „Nincs az összes philosophiának az a sötét problémája, mely Petőfi verseiben érintetlenül maradna.” A napokban Budapesten hozta újból emlékezetembe B. képviselő úr, a jeles publicista, ezt a jellemző ítéletet.

Egyébiránt jelen kis értekezés célja: hozzájárulni egy apró búzaszemmel Petőfi páratlan működésének helyesebb, azaz nemesebb felfogásához, mielőtt talán a művelt külföld még ebben is megelőzne bennünket. Az esotericus módszer, melyre jórészt szorítkoztam, mégpedig élő szóval tartott eddigi előadásaimban, ily nagy célra koránt se mondható elégségesnek; a polemicus pedig, vagy éppen satiricus csak kivételes esetekben és ritkán alkalmazható. A segesvári csatatéren Petőfinek felállítandó emlék talán meg lesz a semisaeculáris ünnepig (1899); különben, erdélyi ember létemre, némileg pirulva azt volnék bátor jósolni, hogy: ezt is idegenek fogják emelni helyettünk.