2015. szept. 24.

Arany László: Pesten


- A délibábok hőse (IV. ének) -
 
 
Ah, más az élet itt! S elnézi telve
Gyönyörrel, a kőpartba tört vizet,
Az ifjú Pestet, "mely bizton ölelve
Nyújt Corvin agg várának hű kezet",
Új partsorát, mely a habból kikelve,
Néz pruttya nénjével farkasszemet...
Kelet s nyugat, múlt és jövő, vegyest:
Szép vagy fonák arcoddal, Budapest.
 
Oly szép, ha nyári napnak tiszta regjén
A fölkelő fény a Gellértre tűz,
S sziklái száz rovátkáján, üregjén
Sugarat árny, sugár meg árnyat űz;
Fenn a királylak csillogó üvegjén
Vakítva gyúl ki a virradti tűz;
S alant is a Duna sík tükriben:
Mert hab, hajó, ember, még mind pihen.
 
Szép, őszi estén, túl a vármezőre
- A vár kicsorbítván a tág eget
Mint szaggatott papírt - pihentetőre
Lecsúszik a nap a bástyák megett;
Árnyék takarja a tabáni pőre
Partot (e brouweri részleteket),
S a cikcakos, sötét árnyékba rejtett
Körrajz homálya annyi szépet sejtet.
 
Száz lámpa, és alant vízképi mása,
Rezegve függő tüzes szalagok,
"Fecske", "Hattyú" röpke villanása,
A siklónál lekúszó csillagok,
A holt morajt átbőgő orditása
Egy vontatónak, mely pöfög, lohog,
Hosszú uszállyal... Eltünődve rajta:
"Csak mind magyar voln'!" szól Balázs sohajtva.
 
Óh, ha magyar voln' e friss tett-erő,
E fürge nép, mely itt sürög-forog!
Hogy épül gyár, malom, eget verő
Kémények, új és büszke házsorok;
Hány vállalat kel, hogy nyer a merő,
A pénz nem is cseppen, hanem csorog;
A vérkeringés élő friss, sebes,
Hogy aki látja, lelke is repes.
 
Bank, társaság, egylet nő, mint a gomba,
S Balázs örömmel mindezt élvezi;
Belévegyül az élénk mozgalomba,
Hisz a hazát dicsővé ez teszi;
Külföldi tőkék jőnek forgalomba,
Franc, belga, ángol meg se kérdezi
Kinek, mi célra, mily pénz s mennyi kell,
Szilárd s korlátlan a magyar hitel.
 
Szegény Balázs! Őt a közügy vezérli,
S nem nézi, hogy más ember úgy tesz-e;
De míg bizalmát szerteszét fecsérli,
A többi honfinak van ám esze:
Bölcs ember a köz jót ugyan beszéli,
Hanem maga felé hajlik keze;
S Balázs hányódva köztük összevissza,
Most kezdi látni, mit rejt a kulissza.
 
Lát álnok és irigy bújósdi harcot,
Szent cél alá dugott önérdeket,
Lát bókolást, sok szemközt nyájas arcot,
Ki most gyalázta egymást hát megett.
Mit bánnak ők sikert vagy köz kudarcot!
S míg ajkok országos célt emleget,
Kezet fognak még az ördöggel is...
Ki bánja a hont, bár meggebed is!
 
És lát, de sokkal többet látni képzel:
A sok nagy ember mind hitvány üzér,
Az államférfit megvehetni pénzzel,
S még ára is szabott, hogy mennyit ér.
Mi haszna lelkesűl és küzd vitézen
A közlegény, midőn gaz a vezér? 
Honszerelem, becsület hova tűnt el?
Megette egy száz gyomrú szörny: a schwindel. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése