2014. okt. 11.

Hory Farkas (1813-1872)

Kép forrása: www.szabadsag.ro


Kalotaszeg festői népviseletét, híres varrottasait ki ne ismerné?

De ki ismeri ma már Kalotaszeg meleg szívű, kedves, beszédes dalnokát? Hiába! hamar feledünk. Elfelejtettük Hory Farkast is. Hiszen meghalt s mikor élt, akkor sem igyekezett síppal, dobbal, nádi hegedűvel hirdetni a maga dicsőségét. Szinte félek kezembe venni a tollat, hogy róla írjak. Vajon nem neheztel-é meg szelleme, hogy így ország-világ elé hurcolom?

Nem Kalotaszeg, nem is Erdély szülötte. Mint maga mondja Kótaj című versében:

Magyarország az én kedves édes anyám,
Erdély pedig szelíd felnevelő dajkám;
Gyermeke, adósa vagyok mindkettőnek.

Később is, hosszú évek múlva, a férfikor delén, szeretettel gondol szülőföldjére:

Mint a gyermek, kitől sorsa messzi zárta,
Kegyelettel gondol jó édes anyjára,
Kedves szülőföldem veled ekkép állok,
A kihez csatolnak boldog gyermek álmok.
Kebledrűl a sors mint gyermeket vetett el,
S mint férfi ölellek hű emlékezettel.

Felmerülnek lelkében a gyermekkor emlékei: a szülői ház, a nagy eperfa; a kákástó, szárcsák s vadkacsák tanyája, partján a kis csolnak; a gólyafészkes csűr, a búzavermek, a templom s az inogó harangláb, az iskola s a roskadt papilak, a sós tó. Eszébe jutnak a víg kemecsei szüretek, a kállai restauraciók, a kisvárdai cipó, a nyíregyházi vásárok, a kótaji puszta és csárdája, meg Eszlár, a Tisza-parti kisfalu.

Kótajon született, Szabolcs megyében, 1813. okt. 31-én este 8 órakor. Apja Terebesi Hory (olv. Hóri) András, anyja Rácz Zsuzsa. A Hory-család eredetileg Zemplén-megyei. A nemességet János kapta 1652-ben III. Ferdinánd királytól. De már 1752. ápr. 28-án Hory András, György és Ferenc eszlári lakosok és Hory János löki lakos a magok és fiaik nevében bizonyáglevelet kérnek és kapnak Szabolcs megyétől régi nemességükről.

Költőnk apja is itt élt, mint jómódú birtokos, gazdálkodva s mint fia írja Tompához című versében, nem sokat adva a poétákra.