2014. aug. 6.

Gulyás Pál: Nyilas Misi visszajött Debrecenbe…


(Emlékezés Móricz Zsigmond utolsó debreceni napjairól)

1.

„Felső-Tisza-vidéki édes hangsúlyozása” – ahogy Kodolányi jellemzi egy „esti beszélgetés”-ében (Magyar Élet, 1942. október) – tüstént elárulta, hogy nem debreceni. S mi mégis úgy könyveltük el, hogy innen szakadt ki a nagyvilágba. Itt volt plánta a debreceni földben, talán éppen a Péterfia utcán született, a Simonyi út óakácai szomszédságában. Azok az akácok már régen a mennyei Hortobágyon illatoznak, Csokonai Vitéz Mihály uram és Főhadnagy Fazekas Mihály poéta úr palotája udvarán. Lilla hintázik alattuk, az éltető eszmévé finomult mennyei Lilla. Ott szavalja már óriás verseit Oláh Gábor is, a debreceni Peer Gynt. Valódi szivárványokat köt a dallamos sorok végére rím gyanánt; a mennyben minden lehetséges. S ennek az égi Debrecennek azóta tisztes polgára Móricz Zsigmond úr is, aki született vala Csécsén, 1879-ben. Szatmár megyében született, de újjászületett Hajdúban, annak is Debrecen nevezetű szigetében.

„Tanult Sárospatakon, Kisújszálláson, próbálkozott teológiával, jogászsággal, filozófiával, volt minisztériumi hivatalnok, de vágya és ösztöne ellenállhatatlanul…” – így számol be további földi útjáról a lexikon.

Egészítsük ki Schöpflin Aladár lexikon-mondatát:

„… ellenállhatatlanul Debrecen felé sodorták.”

Pedig faképnél hagyta Debrecent is, Debrecen is csupán egy adat a többi Móricz-adat közt. Harmadik gimnazista korában ácsorgott Petőfi ércszobra alatt a Kollégium hideg homályában. „Légy jó mindhalálig” c. diákregénye tüzetesen beszámol debreceni életéről. A Kollégium tanárai közül sokan fel is háborodtak ez ellen a regény ellen, különösen annak színpadi változata okozott meghökkenést. A színdarabot magam is láttam: valóban elég bohózat volt a tekintetes tanári kar a nemzeti Színház deszkaoltárán. Most már csak a nagy maszkokra és a parókákra emlékszem vissza. Mindennek megvan tudniillik a maszkja. Debrecenről pedig már évtizedek, sőt több mint egy évszázad óta súlyos maszkok vannak forgalomban. Maga Móricz Zsigmond is beállott a maszk-készítők közé: Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Arany, Jókai társaságában. De olvassuk csak a törzsökös debrecenit, aki tényleg Árkádiában született: Oláh Gábort. Olvassuk csak a Keletiek Nyugaton c. útirajzát. Micsoda Debrecen-maszkot dob országgá-világgá!

Mit mutat a debreceni maszk? Egy vastag, nehézkes alakot, aki lomhán mászik Basahalma por-Hádeszében. Tele van szalonnával és paszullyal a belső alkotmánya, szalonna belül és szalonna kívül. Elbizakodott, mint egy orángután. Szinte trombitál torkából-tokájából a „táj” önérzete: ez a táj csupa háj. Még a Csokonai szobrát is hájjal keni be, hájasan büszke rá…