2014. jan. 21.

Tamási Piroska: Önmagunkat túlélni (Zalán Tibor: Azután megdöglünk c. könyvéről)



Kép forrása: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=12822
(Zalán Tibor: Azután megdöglünk. Napkút Kiadó, Budapest, 2004.)

Nem mondok semmi újat, ha azt mondom, válságban a dráma, korunk nem alkalmas drámai megjelenítésre, nincs drámai konfliktus, nincsenek nagyszerűen ábrázolható társadalmi változások, nincs drámai személyiség, tehát drámai tett sincs, és nincs remény sem, hogy valami olyan pontosan lokalizálható értéket találhatnánk, amelyért a nevetségesség vádja nélkül vérre menően síkra lehetne szállni – biztosan már arról is készítettek karikatúrát, horrorfilmet vagy kandikamerás felvételt. A Kultuszminisztérium évente óriási összegeket ír ki drámapályázatokra, mégis kevés a drámaírók, a megjelenő drámai szövegek száma.

Csak kísérlet lenne, semmi más a mai dráma? Ezt az állítást éppen Zalán Tibor drámái látszanak leghatékonyabban cáfolni: ha semmi sincs, pontosabban csak a semmi van, akkor a semmiről kell írni, így születik meg a drámaválság idején a válság drámája. Paradoxonnak tűnik, de a zaláni világban a semmi mindent eláraszt, betakar. A tág és a szűk világ, az intézmények, a családi, baráti, társi kapcsolatok, minden a pusztulásnak, a semmi felé haladásnak vagy pedig a semmiben való őrült és értelmetlen létezésnek van kitéve. (Nem, nem véletlenül írtam, hogy „a létezésnek kitéve"!) Ne gondoljanak őrült falanszterekre, pokolra, virtuális világokra, űrhajókra, világvégére! Zalán Tibor drámái többnyire az orrunk előtt játszódnak: az ószeren, a ház előtt, a kocsma teraszán, a panellakásban, egy szekéren… A szereplők hordoznak magukban némi emberséget, így lesz lehetővé, hogy egyszer csak szembesüljenek a semmivel, ami ármányosan körülveszi őket, és amiről nem akarnak (akartak) tudomást venni. Színházi ember létére Zalán Tibor egyáltalán nem használ rendezői utasításokat: teljesen a rendezőre illetve a színészre bízza a megvalósítást. Utasításai mindössze a szín berendezésére vonatkoznak, ami néha a drámák egyik főszereplőjévé válik, mint pl. a Romokon emelkedő ragyogásban.

Méliusz József (1909–1995): 74. Nagy temetők a hold alatt



Méliusz József 
Kép: forum.index.hu
 

Nagy temetők a hold alatt…
Az élet nem volt az igazság.
És ha az igazság hazugság volt?
Az igazság nagy temetői a hold alatt.

Nem.
Semmi tagadás az igazság nem volt elég
az üdvözüléshez.
– Nincsen üdvözülés.

A játékosok között
akik a hamiskártyázást rendszeressé tették
az aki nem csal
felborítja a rendet.

Rend?

Micsoda illúzió!

Nagy temetők a hold alatt…
A nem-illetékesek megfontoltan
és előkelő csendben négy fal között
követik el a nagy bűntényeket.
– Mi mást tehetnének
a nem-illetékesek?

Nem tartoztam a méltóságot viselők közé
akik a kocka fordultakor eldalolják:
Igaz hogy együtt meneteltem
de azért tiltakoztam.
Én nem meneteltem velük.
Ezért a bűnös én vagyok.
Tiltakozásom ilyenképp történelmileg érvénytelen.

Nagy temetők a hold alatt…
Eltitkolt temetők.
Végtelen temetők a közömbös hold alatt.
(Az igazság nem mindig forradalmi…)

Dogshaven, 1953.

Forrás: Látó, 2005. október