2014. márc. 24.

Vajda János: Húsz év múlva és Harminc év után című versének összehasonlítása



I.
a)      Vajda János „híd” szerepe
b)      A szerelem ihletője
II.
a)      A Húsz év múlva című vers
b)      A Harminc év után című vers
c)      Az új nőtípus, az újfajta szerelem
III.    Gina és Vajda sorsa

Vajda János egyénisége rendkívül ellentmondásos volt. Életműve a modern magyar lírát, a Nyugat nagy korszakát készítette elő. Előfutár, az első magyar költő, akinél az álom, az éjszaka, az erdei magány, a belső látomások a kézzelfogható valóság fölé nőttek. Költészete a magyar szimbolista és impresszionista líra irányába mutat. Vajda János (1827-1897) a „híd” szerepét tölti be tehát Petőfi és Ady Endre művészete között.

Vajda költészetének „legjobb” és legszebb darabjai a Dina-szerelem élményének hatására születtek.

Az 1850-es évek közepe táján ismerhette meg élete nagy szerelmét, Kratochwill Georginát, akit verseiben Ginának nevez. A költő életében ez az esemény olyan mély nyomot hagyott, hogy e szerelmet, mely viszonzatlan maradt, sohasem heverte ki. Igazi, mély emberi és szerelmi kapcsolatot ezután már senkivel nem tudott kialakítani.

Vajda legismertebb költeménye a Húsz év múlva (1876) című vers.

A vers keretét a Mont Blanc-hasonlat adja. Ez Vajda korának elég közismert allegóriája. A szokványos kép azonban itt szimbólummá válik. Kiegészül a „csillagmiriád” metaforikus-szimbolikus költői kifejezéssel.

A kezdő és a befejező kép ugyanaz: „Montblanc csúcsa”, „Montblanc örök hava” – ez zárttá teszi a verset.

A 16 soros költemény két szerkezeti egységre bontható – a 8. sor után kezdődő részt a „De” kötőszó vezeti be.



Az első gondolati egység a fagyos szív érzéketlenségét, a rideg magányt és a büszke szomorúságot fejezi ki. Hiába egészül ki a második versszakban a Montblanc leírása egy újabb költői képpel, de a kihált, hideg szív már nem érez. Feltűnően sok a tagadószó ebben a részben – a hiány, az üresség érzetét keltve; csak egyetlen megkülönböztető szerepű jelző jelenik meg – „újabb”.

A második szerkezeti egység a „De” ellentétes kötőszóval kezdődik, ez fordulatot jelez. Érzelmileg, hangulatilag ellentétben áll a megelőző résszel. A rég elfeledettnek hitt szenvedélyes érzést a felidézett emlékkép szépségével lobbantja fel Vajda János. Varázslat ez azonban, pillanatnyi és múló, a magány és a boldogtalanság jegét már nem lehet feltörni. Itt már megjelennek a díszítő jelzők, amelyek az érzelmi gazdagságot mutatják. A „hattyúi képed” kifejezés a gyengédséget érzékelteti.

A vers rendkívüli műgonddal felépített, igazi remekmű. Vajda nyelvteremtő ereje a versben magas művészi formát ölt.

Hogy a kiégett szív mégsem az, aminek látszik, a nagy szerelem örökké tart, mi sem bizonyítja jobban, mint Vajda másik verse: a „Harminc év után”.

Eben a költeményben ismét feltűnik Gina varázsa. A mű e boldogtalan, beteljesületlen szerelemnek az emlékét őrzi. Megerősíti azt a gondolatot, hogy Gina Vajda számára többet jelentett egy szerelemnél. Múzsájává vált, aki végzetszerűen végig kíséri egész életét. Hosszú évek eltelte után is fellobban lelkében a kiolthatatlan szerelem.

A fentiek bizonyítják, hogy a 19. század második felének szerelmi költészetében megjelentek az új élet, a polgári társadalom másfajta nőtípusai. A szerelem már nem lelki harmóniát jelent, hanem gyötrő, égető, pusztító testi szenvedélyt. A nő gyakran ellenfél, aki inkább csillapíthatatlan, kínzó szenvedést okoz, mint nyugalmat.

Ennek az újfajta szerelemnek az ábrázolása legerőteljesebben Vajda lírájában jelentkezik. A Gina-ciklus a modern szerelmi érzést elsőként ábrázolja irodalmunkban. Valójában Gina az anyagi jólét érdekében a „bukott nő” szerepét is vállalta, így Vajda örökre elveszítette őt, mégis évtizedeken át hűségesen írta hozzá szerelmes verseit. Idővel a szerelem jelképpé vált Vajda János számára: a messze tűnt fiatalságot, a boldogság utáni vágyakozását jelenti.

VARGA ZSUZSANNA


Forrás: Varga Zsuzsanna: Házi dolgozatok könyve 3. – A realizmus irodalmából – Szerkesztette: Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése