Szárnyaljatok
fel, hé, sasok!
Röpüljetek,
harcoljatok,
Föl, föl,
maradjon lenn a múlt,
Mely álmos
ködbe, sírba hullt.
Zúgó vihar
dörögve ráz,
Vagy véres
villám felcikáz –
Zengjétek
századokon át
Új
gondolatok igazát.
Kezünkben
sarló, kaszanyél,
A kardotok
kemény acél,
A dörgő
orkán meglapult,
Mely
zúzta-verte tegnapunk.
Az
átkozott múlt árnyait,
Vad,
kancsukás bálványait,
Elverte
innen, hős sasok,
Ifjú
erőtök, dalotok.
Ütött az
óra, várt a nép,
A
szabadságot várta rég,
S kilép a
ködből koszorús
Homlokkal
a hős bjelorussz.
A
szabadság virága nyit,
Már ropja
bűvös táncait,
Mert új a
sors és új a tánc,
Szabad
karokról hull a lánc.
A sarló s
kalapács jelét
Azért
kaptátok, hogy e nép,
Úgy mint a
mesebeli hős,
Vakmerő
legyen és erős.
Hogy
melyet hősi kard kivív,
Szabadságához
lenne hív,
És hogyha
újabb próba kell,
Zord
hullámként torlódna fel.
Hogy
viharként harsogjatok,
S világra
szóljon hangotok,
S a
szabadság láng-színt kapott
Ágyán ne
bóbiskoljatok.
Az ősök
századokon át,
Ekét adtak
és boronát,
Hogy ha a
tavasz költöget,
Szántsátok
fel a földeket.
Hogy
túrjatok makacs-kemény
Erővel, s
boldog televény
Rögén
izzadván testetek,
Arany
magokat vessetek.
Élesre
fent kaszát, kapát
Hagytak
reánk a dédapák,
A réten
hadd suhogjanak,
Mihelyt
megpitymallott a nap.
Irtsátok a
gazt, úgy bizony,
Amíg csak
bírja ér, izom,
Hogy rest
lemondás, csúf mocsok
Meg ne
mérgezze húsotok.
Pengjen a
villanó kasza,
Ha ég a
nap tányérja fenn,
Ha hull a
hajnal harmata
A szomjú,
zöldellő gyepen.
A régi dal
is tietek,
Ősök-dalolta,
játszi juss,
Ha zsendül
a szép március,
Még
szebben énekeljetek.
Teli
tüdővel szóljon a
Szívek
öröme-bánata,
Forrjon a
lélek, mint a hab,
Ha
tengeren vihar dagad.
Zúgjon a
himnuszos nagy ár,
Hallgassa
széles e határ,
Bilincs ne
fájjon a rabon,
Velünk
daloljon szabadon!
(Ford.:
Kardos László)
(Forrás:Kardos
László válogatott műfordításai, Szépirodalmi Könyvkiadó 1953.)
*
Kupala,
Janka, szovjet belorusz költő (1882-1942). A belorusz költészet legnagyobb
alakja. Szegény lengyel kisnemes fia volt, húszéves koráig paraszti sorban élt.
Ifjúkori versei a belorusz szegényparasztság nyomoráról és szabadságvágyáról
szólnak. Kupalát erős szálak fűzték a néphez, költészetét a népköltészethez.
Izmos, erősen eszmei költészet ez, a szovjet élet legjelentősebb mozzanatai
tükröződnek benne elragadó pátosszal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése