2014. márc. 29.

William Shakespeare (1564 -1616) életrajza







1564-ben született Stratford-on-Avonban. Apja Erzsébet kori karriert futott be, kitanulja a kesztyűkészítés mesterségét, vállalkozásokba fog; fával, gyapjúval, élőállattal is kereskedik, ház- és bolttulajdonos. Különböző tisztségeket is vállal: esküdt, csendbiztos, főkincstárnok, majd 1569-ben polgármester és békebíró lett. Dinasztikus becsvágyára vall, hogy felesége, Mary Arden jogán és katonai elődökre hivatkozva nemesi címerért folyamodik, majd később kérelmét visszavonja. Fiát sem inasnak adja, hanem a helybeli latin iskolába, hogy itt elsajátítsa a humanista tudomány új alapelemeit, majd tanulmányait a közeli Oxfordban folytassa. De erre már nem kerül sor. Apjának anyagi nehézségei támadnak, kezességet vállal ismerőseiért, eladósodik, az adósságokat behajtják rajta, elszegényedik. A nagy reményű kamasz kikopik az iskolából, a műhelyben teng-leng évszámra.



1582-ben nősül meg, feleségül veszi a nála nyolc évvel idősebb, csekély hozományú Anne Hathaway-t, leánygyermekük öt hónapra születik. 1585-ben az asszony egy ikerpárnak ad életet, és az ifjú családapának még mindig nincs biztos egzisztenciája. Talán házitanítóskodik vagy írnokoskodik, feleségével, a gyermekekkel ott szorong a szülői házban, a húga meg a két öccse mellett. Érvényesülésre semmi kilátás. A legenda szerint vadorzáson kapták, azért kellett világgá futnia. Valószínűbb, hogy a tehetetlenséget megsokalló tettvágy juttatja elhatározásra.



1587 táján vándorszínésznek áll, és 5 évre nyoma vész. Megfontolt tervvel vág a kalandba, megfogadja, hogy híresen és gazdagon tér vissza szülőföldjére, és visszaszerzi a családi név hajdani nimbuszát. Huszonöt évig dolgozik egyfolytában, hogy tervét valóra váltsa. Üzleti érzékét dicséri, hogy a kétes hírű szakmában megsejti a korszakos lehetőséget. A színi mesterség forrong, átmeneti állapotban forog a tömegszórakoztatás és a művészet között. Londonban három állandó játékszín működik, sárral tapasztott kétemeletes deszkaépítmények, egy-két ezer férőhelyes miniarénák.



A nyilvános színházak a városfalon kívül, a kültelken találhatók, mert a tisztes polgárság nem tűrheti a komédiázást. A köznép a pennyjével fizet, az arisztokrácia a pártfogásával, a barátságával is. A jó színtársulat egy jó darabbal főúri palotákban vagy akár a királyi udvarban is szerepelhet. Az 1580-as években tűnik fel a színen Lyly, Greene, Marlowe; ők azok, akik példát, kihívást, útmutatást adnak Shakespeare-nek. Tagadhatatlan, hogy hátrányos helyzetből indul, kiejtése és modora falusias, nem járt egyetemre, nincsenek kapcsolatai. Ő azonban mindent megnéz és megfigyel a világvárosban, mindent elolvas, félelmetesen tanulékony. Született költőzseni, mint Marlowe, de vele ellentétben ízig-vérig színész, a színházból formál, s nem az irodalomból színházat. Mindig megérzi, hogy mi kell a sikerhez, és módszeresen kiaknázza intuícióit.



1590-1591-ben már jelentek meg műveli, először király és rémdrámák, illetve komédiák. Divatos és népszerű. A pórnépet bohóctréfával, daliákkal, haramiákkal és tündérekkel mulattatja; a páholyt új divattal és antik szerzőkkel. Elfogadták és sikeres lett. Kegyével tünteti ki az előkelő arisztokrata ifjú, Southampton gróf, és a poéta szenvedélyes szonettekkel kedveskedik barátjának.



Marlowe-t, a zseniális poétát 1593-ban leszúrják egy kiskocsmában, és Shakespeare megjegyzi a leckét. Aki belebonyolódik a politikába, feltűnést kelt, annak törvényszerűen buknia kell.



1594-ben a régi színészek egy része új társulatot szervez. Shakespeare hozzájuk szegődik, mint alapító tag. A siker nem marad el. Szezononként tartanak egy-két Shakespeare bemutatót. A királydráma és a komédia kiteljesedik, mindkettőből összefüggő világképet formál.



1596-ban meghal tizenegy esztendős fia, és ebben az évben mintegy vigaszdíjként megveszi apjának a rég áhított címert. Egy évvel később egy házat vesz magának Stratfordban, ahova majd visszavonulhat.



1599-ben a társulat új játékszínt építtet, mely a Globe nevet viseli, mivel az alaptőkéhez a költő is hozzájárult, így igényt tarthat a közös bevétel egy részére. Így tekintélyes vagyont sikerül összegyűjtenie, amiből egy birtokot vásárol Stratford határában, 1602-ben. A színház egyre jobban működik, elnyerik a Királyi Társulat kitüntető címét, dupla jövedelmet kapnak, a vezető színészek még kisebb kamarai tisztséget is. 1608-ban a Királyi Társulat a londoni Black friars negyedben magánszínházat nyit az előkelő társaság szórakoztatására. Az új színház által Shakespeare egyre nagyobb jövedelemhez jut.



Két év múlva Shakespeare visszaköltözik szülővárosába. 1613. július 29-én leég a Globe színház, elképzelhető, hogy a lángok között ismeretlen Shakespeare-kéziratok is ottvesztek. 1614-ben újjáépítik a színházat, de a költő már nem ír több darabot. 1616. március 25-én véglegesíti végrendeletét. Minden ingó és ingatlan vagyonát leltárba veszi, műveiről azonban egy szót sem ejt. 1616. április 23-án, 52. születésnapján hal meg, és három nappal később temetik.





Művei:



Királydrámák:


VI. Henrik, I-II-III. rész

III. Richárd

János király

II. Richárd

IV. Henrik I-II. rész

V. Henrik

VIII. Henrik



Tragédiák:


Titus Andronicus

Romeo és Júlia

Julius Caesar

Hamlet, dán királyfi

Othello, a velencei mór

Lear király

Macbeth

Antonius és Kleopátra

Coriolanus

Athéni Timon



Vígjátékok:


Tévedések vígjátéka

A makrancos hölgy

A két veronai nemes

Lóvátett lovagok

Szentivánéji álom

A windsori víg nők

Sok hűhó semmiért

Ahogy tetszik

Vízkereszt vagy amit akartok



Színművek:


A velencei kalmár

Troilus és Cressida

Minden jó, ha vége jó

Szeget szeggel

Pericles

Cymbeline

Téli rege

A vihar


2014. márc. 25.

Heinrich Böll (1917-1985): Változások Staech-ban




Az ae-t a Staech szóban hosszú, egész enyhén hehezetes á-val kell ejteni, hollandusul tehát, mint Verhaeren, a költő nevében. Ha nyílt e-nek ejtik az ae-t, fölidegesíti a helység lakóit – akik csaknem mind bencés szerzetesek. Ezért ez az elöljáró megjegyzés. A Staech névvel összefüggő más antagonizmusokra csupán utalni áll módomban; a névkutatók hevesen vitatják, hogy az ae nem germán eredetre vall-e egyértelműen, avagy – mint az ellenkező irányzat állítja – a szóvégi ch vajon nem a név kelta eredetét bizonyítja-e egyértelműen. Én a kelta eredet mellett kardoskodom, túlságosan jól tudom, mennyire korrumpálhatók a magánhangzók; azonkívül gyanúsnak találom a Staech-környéki nyelvjárást. Staech a Rajna-vidéken található. Meg kell kímélnem magam attól, hogy meghatározzam, mit nevezünk Rajna-vidéknek, azokhoz a határokhoz igazodom, amelyeket az 1815-ben kezdődő és azóta is tartó porosz megszállás húzott meg, és e határvonal szerint Staech a Rajna-vidéken található. Öreg, híres, szép és idillikus hely; sudár fák közt a középkor rajnai román építészetének hasonlíthatatlan szürkéje. Egy Brülle nevezetű bővizű folyócska szolgáltatja a vizet a tájképi szempontból fontos összetevőknek.

Staechnak két szállodája van, egy luxushotel és egy szerényebb másik, van még egy diákszállodája is és egy klubháza, ahol üléseket szoktak tartani. A legfontosabb azonban a bencés apátság. Ott azt is eljátszhatja az ember egy ideig, hogy szerzetes. Nyugalom, gregorián korál, belső és külső béke. Hozzá még a nemes öltözetű szerzetesek; imádkozva, szemlélődve vagy egy vendéggel beszélgetésbe merülve valamelyikük mindig ékesíti a kertet vagy a tájat. Roppant egyszerű az egész, szinte nyers; földműveléssel foglalkoznak, gyümölcsöt termesztenek, a szőlőnek túl rideg a klíma.

Mellőzhetem a további részletezést, ha megállapítom, hogy a közeli főváros protokollhivatalnokai „valóságos gyönyörűség”-ként magasztalják Staechot. A protokoll egyik magas beosztású hivatalnoka vagy netán főnöke állítólag egyszer így nyilatkozott: „Mit akarunk még? A nyugati kultúra egyik legkiműveltebb, legartikuláltabb megnyilvánulása itt van ötven Mercedes-percnyire tőlünk.”

Olzsasz Szulejmenov: Téli legelők felé



Amikor tündökölve kivirágzik
a Szumbule-csillag,
a kancák odaadják szeliden
fehér tejüket,
puszták fölött a vadludak fémlánca vonul,
és komoran, komoran jajdulnak az éjszakába
szegény, szegény ludaim,
azt mondják: vénül a fű a tér legelőkön.

Kipcsak, cihelődj!
Hadd haljon meg a karjaimban
a virágzó Szumbule-csillag.

Ford.: Rab Zsuzsa 

Forrás: Nagyvilág 1973/2., 168. old.

Olzsasz Szulejmenov: Töretlen csikó



Haj, Polovec-föld,
te ménesekkel dicsőséges!
Holló lovak villognak
aszú fű záporában.
Töretlen csikót adjatok,
viháncolhatna minden inam.
Elszállok az ég aljáig,
várost, pusztát átröpülök.
Lovam vérében
vad szél
szítja a lángot,
alattunk kigyullad
a fű.
Por,
paták dübögése,
rohamra szállni
most tanul meg a ló!
A gyáva ösvényeknek
arcába vágjuk a lódobogást!

Ford.: Rab Zsuzsa

Forrás: Nagyvilág 1973/2., 168. old.

Olzsasz Szulejmenov: Verseket mormolva



Mint az emberi tett
lassú villám-pillanata,
magasságot, mélységet, ragyogást
ont ki magából a nyelv.
Szavakba bújik az arculütés,
a nyelés,
a mosolygás,
a századok patkódobaja,
venyigék hajladozása.
Ma úgy akarom,
hogy csak ez a fekete éjszaka szóljon,
s meghallom a vékony hold monológját.
De piros nyelvem felé,
akár a fényre,
tódulnak tapogatva
s már torkomba zúdulnak
fehér tajtékú szavak
s kiáltanék:
megvan!
hadd hallják mindenek!
Suttogja csak a hold
a jós-igét a sötétben.
Ez a csorba fény,
mint messzi lövés tűzfénye,
lemezteleníti az arcom,
ráperzseli bélyegét.
Nem kell a buták irgalma nekem,
nem alázkodom meg a bölcsnek.
Bolyong a szó a pusztán,
hogy velem összebotoljon.
… Verseket mormolok,
ahogy vén kurdok imádkoznak,
míg pofacsontjukon tűz lassú fénye rezeg.

Ford.: Rab Zsuzsa

Forrás: Nagyvilág 1973/2., 169. old.

Olzsasz Szulejmenov: Ének



Magányos sólyom függ a puszta fölött,
kóvályog a puszta fölött csapzott kerecsen,
a puszta fölött augusztusi nap tűzgömbje lebeg
s az emberi hit egy-egy magányos szobra.

A cserényhez megyek,
kezemben kés, pogány
ráolvasót dödögök fölötte,
és villan a kés.
Ó Nap, bocsáss meg:
gyalázatos szavakat susogok,
hadd hallja meg a börzsöny
pusztaság!

És aztán?
Aztán lódobogás
tilolja a csendet.
Mondj engem bitangnak,
holló paripám!
Lábát töri a ló
az ilyen éjszakákon,
s a lovas a sörény bakacsinjába
törli az arcát.

Magányos égbolt függ a puszta fölött.
Nyugodj, lovas, csak a hold kél.
Ilyen hűvösség és nyugalom kellene mindhalálig.
Isten veled,
te börzsöny pusztaság.

Ford.: Rab Zsuzsa

Forrás: Nagyvilág 1973/2., 170. old.

Kanizsa József: Megérkezésem



ajtóhoz érve zörgök
megcsikordul a kulcs
mély hallgatás
köhögök
„én vagyok
Édesanyám!”
a Csend tovább simul
az ajtóhoz
fázom
toporgok
ablakot verve zörgök
„én vagyok
a Józsi
Édesanyám”
a retesz is lassan
hátrahúzódik
- tudom még a rigli van hátra –
zár
retesz
rigli
így volt ez mindig
kémlelés függöny
csücske mögül
s várom a kitárt ajtón
kitóduló ház-melegét
odabent
újabb tétovázó várás
kopogok
zörgök
„én vagyok
a pesti fiuk
megjöttem”
s nyikkan a rozsdás rigli
az ajtó kitárul
anyám karja testemre
bilincset fon
azt se bánja
hogy betódul a hideg
„Isten hozott fiam
tudod a biztonság”
szólalt meg Édesanyám
„látod annyuk
nem köllött vóna féned”
így szólt apám
s olajlámpa ős-fényénél
rám tapadtak a tekintetek
öreg szüleim
magukhoz öleltek


Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 18. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: A két öreg

Szőnyi István Öregek

Ha belenézek szemébe
anyámnak
magányos hazatéréseim
mindig fájnak

Nézem a két öreget:
anyámat s apámat
Kicsordul szememből
a könny
rám nehezül a bánat


Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 16. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: A pitarban

Gróf Zichy István kőrajza
Forrás: www.mke.hu


Anyám botján támaszkodó idő
molyrágta kötényt lebegtet

Odvas-kerítések
mohavirágai nyílnak

S a vályogház veréb-szemeinek
riadt tükrén pára-hályog

A pitarban
mama-arcú vasárnapok ülnek


Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 14. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: Visszavisz a házhoz



az alkonyat mindig
visszavisz a házhoz

mészfalak világítanak
olajlámpa serceg

apám seprűt köt
nyírfaseprűt

anyám öltögető keze remeg
aprópénz-mosolyú arccal néz

fátyolos fényben
nézem a szemeket
nézem az arcokat

nehezedik az éj

ágyterítő riadt szele
szalad a szobában…


Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 12. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: Hív a szülői ház



E tél-időben csikorgó ajtók
síró-jajgató hangja hallatára
keresem anyám dalt dúdolgató
ízes zalai hangját
Deres fák közt jajveszékel
anyámat siratja a szél
A kémény pipál Életről ad jelt
Száz veszélyen vonszolom magam,
hogy még egyszer halljam
anyám, édesanyám hangját
Vacsorahívó-harang kondul
Krumpliprósza illatát érzem
s a noha vad-testű bora tegez
Benyitok a volt-nincs házba
Köd-férhang lebben Pattog a tűz
Magába zár az éj mindent eltakaró
sötét nyugalom-bundája…


Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 10. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

Kanizsa József: Ölellek hazám



Varázsos táj:
Dunától s Muráig,
Somogytól-Zaláig.
Szikla-szívemből
a szeretet,
mint csermely
tiszta vize lassan,
biztosan árad,
melegen árad hazáig.

Fejkötőkendő alól
anyám,
édesanyám-arcú
asszonyka néz rám.
Átölel s ölellek én is
vele együtt
ölellek
magyar  h a z á m…


Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 8. old.– Anyaversek felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.

2014. márc. 24.

Móricz Zsigmond: Barbárok



I.       Móricz alkotói korszakának jellemzői
II.
a)      A regény helyszínei
b)      Nyelvezet
c)      Szerkezet
d)      Szereplők és jellemek
e)      A tárgyak
f)       Az író véleménye
III.    Összegzés

A harmincas években Móricz visszatér pályakezdésének írói témáihoz. Két novelláskötete és öt regénye népi témájú, szociografikus és folklorisztikus motívumokat tartalmaz, ugyanakkor balladai szerkesztésű és nyelvezetű szövegekkel gazdagítja munkásságát.

Elsősorban a novellákra jellemző, hogy a leírás és az elbeszélés háttérbe szorul, a történetek történelmi koráról szinte semmit nem tudunk meg: így szinte általánossá tágulnak, örök érvényűvé válnak. A szociográfiai igényt jelzi, hogy egyes emberek, embercsoportok életmódját, szokásait igyekszik a lehető leghűségesebben és tárgyilagosan bemutatni.

Ilyen novellája a Barbárok című, amelyben szinte ötvöződik az eddig írt paraszti témák mondanivalója.

Móricz novelláit a paraszti téma újszerű megközelítése, ábrázolása és nyelvezete tette nagyszerűvé. Azt a falusi életet mutatja be műveiben, amely a szegénységet, az elégedetlenséget, sőt a nyomort mutatja be. Lerántja a leplet a parasztok igazi életéről, valósághűen, realista képben ábrázolja a paraszti világot. A valódi probléma: az elmaradottság, a lelki és a fizikai nyomorúság megjelenítése a 20. század első évtizedeiben a társadalom változóban lévő felfogását is közvetíti.

Nagyon különös darab ez. Olvasása közben egy teljesen ismeretlen világba kalauzol el az író. Akár nem létező, népmesei világnak is tekinthetnénk a Hortobágy öntörvényű lakóinak életterét. Éppen ez adja a darab nagyszerűségét. Móricz egy olyan valódi világot mutat be, amely addig nem létezett a köztudatban. A novellában két világ kerül egymással szembe: a puszta zárt világa és minden, ami rajta kívüli.

A történet egyszerűnek tűnik: gyilkosság nyereségvágyból és a bűnös kézre kerítése. De mindez olyan környezetbe ágyazódik, olyan szereplők játsszák el, hogy sok minden mondható rá, csak az egyszerű jelző nem.

A nyájat őrző juhászok világa egy másik Magyarország: ország az országban. Ebből következik, hogy a polgári törvényekkel szemben itt a puszta törvényei, „illemszabályai” érvényesülnek. Egyszerű és mégis különös világ ez, amelyben minden szónak jelentősége van, a hallgatás mögött fenyegetés, a kimondott szóban kétértelműség rejlik. A rideg, mogorva pásztorok világában szigorú szabályok, előítéletek uralkodnak. Bodri juhász eleve bizalmatlan a városiak iránt, s feltétlen bizalommal van a pusztaiakkal szemben, ami a halálát okozza.

A novella nyelve alapvető eszköze a jellemzésnek. Móricz tájnyelvet alkalmaz, mellyel hiteles népnyelvet teremt. Az elbeszélő mindvégig személytelen, kerüli a magyarázatot. A fokozatosan kibontakozó cselekmény hasonlít a drámák felépítésére.