Jő mint szép leány: csupa élet,
Csupa bűbáj és igézet,
Rád mosolyog, rád nevet
S édes szóval, mézes szóval
Minden széppel, minden jóval
Hitegeti szívedet.
S mire üt a végső óra
Távozóra, búcsúzóra,
De nagyon megváltozik:
Mint egy fonnyadt, elvirágzott,
Ígéretét be nem váltott
Bús anyóka távozik…
Forrás: Vasárnapi Újság 47. évf. 52.
szám (1900. dec. 30.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése