Lássátok,
fáradt vagyok már
s
nem bírok szavaitok labirintján
tévelyegni.
Szeretem a nyugodt,
nyílegyenes,
biztos utakat.
Legyetek
őszinték, ne zúdítsatok
rám
cifraszép szavakat,
mert
el tudom viselni a meztelen
igét
és ti is el kell, hogy viseljétek.
Amikor
beszélek, ne nézzetek
a
hátam mögé: az nyugtalanít.
Állítástok
legyen: igen, igen -
és
tagadástok: nem, nem.
Mindnyájan
biztosan meghalunk.
Esik
a hó, itt pattog a tűz
és
mindnyájan testvérek volnánk
és
nyájas, jó apánk az Isten.
Forrás: Korunk 15. évf. 2.sz. (1940. február)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése