2013. nov. 8.

Szmirnenszki, Hriszto (1898-1923): A farkas

 

Könnyes és fekete, nagy fátylait puhán
Emeli az éj, kél a nap,
Kúszik a munkás-áradat
A kéklő ködön át a kenyere után.

Ittas a levegő, magába szívta tán
A város sok vad sóhaját,
Amely remegve buggyan át
A szürke munkanap elnyíló ajakán.

S az öreg farkas is részegen tér haza –
Préda után lesett-loholt
S palackszám vedelte a bort
Ünnepi dáridón az egész éjszaka.

Bot, bunda és szivar, - helyén van mindene,
De bankárlélek zeng zavart
Szemében, húrja sunyi-halk,
Egyetlen szál s arany, - hitvány arany-zene.

A város zsong, a köd meglibben s elsuhan,
Fény lobban, százezernyi láng,
S a vén farkas, a vén világ
Elalszik részegen és bűntudatosan.

(Ford.: Kardos László)

 Szmirnenszkij, Hriszto bolgár költő. Nagy nyomorúságban nevelkedett. Fiatalon halt meg tüdővészben. Ő adott először eleven, realista képet a bolgár munkás életéről, nyomoráról, a bolgár kapitalizmusról.

(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 372-373. old.)

Elizaveta Bagrjána*: Napsütés (1946)

Forrás: Gál Nikoletta fotója

Tegnap az ég viharos dühe tombolt,
Zápora éjjeli tánc.
Fellege sincs, derűsen  mosolyog most,
S kéklik az égi zománc.

Vaksi szememmel a napba hunyorgok,
Májusi új tüze vad,
Fáj szemem, a csoda láng belecsorgott,
Tombol a fény-szemű nap.

Minket a mély szoba árnya beszőhet,
Minket a könyv súlya nyom,
Nem szimatoljuk a nagy legelőket
Kéktüzű távlatokon.

Járok a réten a rózsafa mellett,
Mennyire új ez a kép!
Lám csak a záporos éjszaka kellett
S duzzad a rozs meg a rét!

Nől a kor is, ha a harc dühe felcsap
S zord zivatarba vagyunk,
Pár viharos szavú nyár heve kell csak
S századokat haladunk.

(Ford.: Kardos László)

*) Bagrjána, Elizaveta bolgár költőnő. Költészete ismert és kedvelt volt már a két világháború között is. A burzsoá reakció éveiben keserű, reménytelen hangulatokat énekelt meg, de a felszabadulás után az új élet örömeiről, az új munkáról, új emberről dalol.

(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 374-375. old.)

Aragon: Santa Espina

 

Egy dalra gondolok hajdanta hallatára
Feldobogott a szív és meggyulladt a vér
Fellobbant mint a szív hamu alól a fáklya
S az ember tudta hogy miért is kék az ég

Egy dalra gondolok így dalolhat a tenger
Egy dalra így zokog a költöző madár
A sós hab bosszúja leigázói ellen
E dallam jajgató peremén egyre száll

Egy dalra gondolok az árnyékban fütyülték
Nem volt akkor se nap se kóbor lovagok
A gyermek zokogott s egy tiszta meggyötört nép
A föld alatt a zsarnok vesztéről álmodott

Szent tüskéket viselt e dallam neve búsan
S egy isten homlokán színes könny csepegett
Horgonyozott bárkaként pihent a dal a húsban
És újra kelt a kín és újra élt a seb

Szöveget mondani e dalhoz senki sem mert
Minden szó tiltva volt zümmögő ütemén
Te ősi kórokon pusztuló árva ember
Az álmod volt e dal az álom s a remény

Szaggató ritmusát már hasztalan keresném
A földi zokogás immár csak opera
Zsongó vizei némák az éles hangú estén
A forrásoknak hallgat hívogató szava

Szent Tövis Szent Tövis hadd halljunk újra téged
Állva hallgattak egykor ó emlékszel-e még
Ki tudná közülünk idézni ma zenédet
Csendíti dalos erdők elnémult énekét

Én hiszem hogy e föld nem mindörökre néma
És misztikus szíve egyszer még zengve zeng
A néma szólni fog és járni fog a béna
A kobla hangjain egy áldott reggelen

S látjuk amint lehull a fiúnak a véres
Jelkép a homlokáról a baljós korona
S dalolunk mintha csak szép volna ez az élet
S a galagonya mind virágban állana

(Ford.: Kardos László)

(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 390-391. old.)

Lu Hu En*: Tavasz



A természet tréfája néhány
Meleg napot hozott nekünk –
A hó a rétről tovatűnt,
Tavaszi szellő szállt a kerten,
S ma újra serken
Az északi szél,
Zimankós nap homálya kél,
Havaz,
És mintha meghátrálna a
Tavasz.

De a tavasz az csak tavasz.
Jő, mert jönnie kell.
S bármerre is bolyonganál,
Nyomodra lel –
És látod őt:
Kékellő parti bokron lebegőt,
Alkonyok bíborában remegőt,
Az esti égboltot karolja át,
Ott búvik mindenütt, érezni lágy
Suhanó illatát.

A tavasz… Olyan a tavasz,
Akár egy támadás.
A taktikája háborús:
Két lépés visszavonulás –
Begyűjti tartalékait,
Vár, míg latyakos lesz az út,
S az ellenségre új erővel
Zuhogva zúg.

A természet törvénye él,
S a tavasz szüntelen
Harcok sorában támad és
Győz is a zord telen.
A Történet vas lépte is
Dübögve-döngve harsog át,
S nem tartóztatja senki föl
Az Ember tavaszát.

(Ford.: Kardos László)

Lu Hu En koreai költő, a Falu c. híres regény szerzője.

(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 388-389. old.)