2013. nov. 7.

Neubauer Pál: Meg kell halnod, hogy megszülessél


-         Amerikai történet –


-         Előre! – hangzott a vezényszó.

Taller Izsák, a fiatal kivándorló előrezuhant, megtorpant és azután eszeveszettül forgatni kezdte a szivattyút. A kerék fogója tüzesen vágott a kezébe, perzselte a bőrt, elakasztotta a lélegzetet. A negyven emeletes felhőkarcoló lángban állt: vakító világosság vetette rá magát minden pontra, minden síkra Emberek százai árnyképekként ugrottak le toronymagasságból a lent megfeszülő mentőhálóba. Vasgerendák mennydörgve zuhantak alá és elnyelték azok halálordítását, akik a kiálló balkonokra bukva halálra zúzták magukat. Az égő háztoronyból az emberek egyre csak hullottak alá, mint a cseresznyefáról az érett gyümölcs. Taller Izsák meg csak egyre forgatta a kereket, míg tűzkévék, mennydörgő zuhanások, árnyképek és fantomok közt egyszerre csak megszakadt az öntudat fonala és egy borzalmas légnyomás széttépte az emberi kezet és a kerék fogantyúját.

Valahol és valamikor azután kinyitotta a szemét. Egy kis szoba körvonalainak képzetét fogadta be elsőnek az agy. Mielőtt szeme újra lecsukódott, mintha két emberi alakot, egy fiatal leányt és egy öreg szakállas férfit pillantott volna meg homályosan. Talán kérdezett is valamit, mert még hallotta a leány hangját:

-         Hogy hol van? Hát New-Yorkban!

Ismerős leány – gondolta Taller Izsák és újra mély álmatlan álomba merült.