Hemingway és Faulkner kortársa, a modern
amerikai realista regény egyik legjelentősebb képviselője Kaliforniában
született, Salinas városában. Steinbeck érzelmileg szorosan kötődött szűkebb
hazájához, a jól ismert és szeretett tájak, városok, emberek minduntalan
visszatérnek regényeiben, elbeszéléseiben.
Az író német származású apja városi hivatalnok
volt, ír származású édesanyja pedig tanítónő. Középiskoláinak elvégzése után
Steinbeck néhány évig biológiát hallgatott a Stanford Egyetemen, 1925-ben
azonban félbehagyta tanulmányait, s New Yorkba költözött. Szinte egy fillér
nélkül érkezett a metropolisba, és eleinte segédmunkásként kereste kenyerét,
majd újságírásból próbált megélni. Nem sok sikerrel. Vissza is tért
Kaliforniába, és itt is alkalmi munkákból igyekezett fenntartani magát: volt kőműves,
plakátragasztó, éjjeliőr, halász és gyümölcsszedő. Ezekben az években ismerte
meg a vagyontalan kisembereket, akiknek később íróként szószólójuk kívánt
lenni.
Első regénye, az Egy marék arany (Cup of Gold; magyarul: Ungvári Tamás fordításában,
1978) 1929-benjelent meg, de első átütő sikerét csak 1935-ben, Kedves csirkefogók (Tortilla Flat;
magyarul: Gál Zsuzsa fordításában, 1973) című humoros regényével aratta. Hősei –mint
azt a regény címe is jelzi – amolyan kakukmarcis csirkefogók, akik előtt bor,
nő, aprójószág soha nincs biztonságban, akik, ha elvesznek a gazdagoktól, abból
mindig adnak a szegényeknek is. Az Egerek
és emberek-nek (Of Mice and Men, 1937; magyarul Benedek Marcell
fordításában, 1982) megint csak a társadalom aljára szorult páriák a hősei. Az Érik a gyümölcs (The Grapes of Wrath,
1939; magyarul: Benedek Marcell fordításában, 1986) szinte osztatlan sikere –
megjelenésének évében Pulitzer-díjjal tüntették ki, majd a regényből készült
film is világsikert ért el – írók legjobbjai között. Ez az éles
társadalomkritikai regény – amely megrázó képet fest a földjükről elűzött
farmerek, a gyapotszedő munkások kiszolgáltatott, nyomorúságos helyzetéről – a megváltozott
körülmények következtében azóta ugyan történelmi regénnyé vált, de ennek
ellenére sem veszített művészi erejéből, mondanivalójának általánosabb, a
konkrét történelmi állapotokon túlmutató igazságából.