A modern Huckleberry Finn, Holden Caulfield
alakjának megteremtője New Yorkban született; jómódú polgári család sarja.
Tizenöt éves korában szülei egy katonaiskolába íratják. Az iskola elvégzése
után édesapjával, aki hússzállítással foglalkozott, Bécsbe, majd Lengyelországba
utazik, hogy maga is beletanuljon – mint egyik ritka önvallomásában írja – a
„lengyel sonkaszállítás” szakmai titkaiba. A húsimport üzleti lehetőségei
azonban nem vonzzák kellően. Már tizenöt éves korában írni kezdett, s
Lengyelországból való hazatérése után beiratkozik a Columbia egyetem irodalom
szakára. 1940-től jelennek meg első elbeszélései, azóta már megszűnt és
elfelejtett kis folyóiratokban. Ezeket a szárnypróbálgatásokat Salinger nem is
tekinti írói oeuvre-je részének, fel sem vette őket későbbi
novellagyűjteményébe. 1942-ben behívják
katonának, részt vesz a normandiai partraszállásban. A háború után visszatér
New Yorkba, majd egy csendes vidéki „búvóhelyet” keres magának, hogy zavartalanul
dolgozhasson. Első híressé vált elbeszélései a New Yorker című folyóiratban
jelentek meg 1848 és 1953 között, regénye, a
Zabhegyező (The Cathcher int he Rye; magyarul: Gyepes Judit fordításában,
1983), amelyen tíz évig dolgozott, 1951-ben
látott napvilágot. A New Yorker-ben megjelent elbeszéléseket végül is Kilenc történet (Nine Stories, 1953; magyarul: Bartos Tibor és mások
fordításában, 1967) címmel egy kötetben egyesítette. Ezt követte egy tervezett
ciklus négy darabja, amelyet két kötetben publikált: Franny és Zooey 1961-ben (Franny and Zooey; magyarul: Elbert János
és Tandori Dezső fordításában, 1986), majd 1963-ban
Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás (Raise High the Roof
Beam, Carpenters; Seymour: An Introduction; magyarul: Lengyel Péter és Tandori
Dezső fordításában, 1986). Azóta Salingernek egyetlen sora sem jelent meg.
Tudatos visszavonultságban élő író, aki már különcségszámba menő
zárkózottságával akaratlanul is legendát teremtett maga körül. Annál is inkább,
mivel elbeszéléseivel, regényével hallatlan népszerűségre tett szert, nemcsak
hazájában, hanem világszerte.
A Zabhegyező-ről
joggal állapította meg a kritika, hogy – Mark Twain Huckleberry Finn-jéhez
hasonlóan – jelentősége túlmutat az irodalmon. A mai Amerika ifjú nemzedékének
regénye lett, központi alakjában, Holden Caulfieldben Salinger olyan mítoszhőst
teremtett, akiben az amerikai fiatalok milliói magukra ismertek.
Holden monológjában, első személyben elmondott
vallomásában – hiszen ez a regény – Salinger művészi rangra emeli a mai
fiatalok nyelvét, beszédstílusát. (A sok vitát kiváltott magyar fordítás
többé-kevésbé érzékeltetni tudja az eredeti szöveg hangvételét, ízeit.) A
Salinger-regény nyelve több rétegből tevődik össze. Kiindulásában az Amerikában
igen népszerű Ring Lardner elbeszéléseinek nyelvét követi, ezt egészítik ki az
amerikai középiskolás diákok és a hipszterek szlengjéből vett szavak,
kifejezések. Holden Caulfield – Salinger – stílusát rendkívüli szenzibilitás,
finomság, ízlés jellemzi, még a diáknyelv durva, obszcén szavai sem hatnak
benne ízléstelenül. A fiú bukott diák volta ellenére sem egy amerikai diák a
sok közül, hanem túlérzékeny lény, aki azért bukott meg, mert megutálta az
iskolát, mint az ostoba, képmutató felnőttek világát megtestesítő intézményt, s
a felnőttek hazug világához hasonló diáktársai közt sem leli a helyét. Őbennük
is ostoba, érzéketlen, lelki finomságot nélkülöző személyeket lát.
A regény a tizenhat éves hős háromnapi
ténfergésének történetét beszéli el, ennyiben Salinger a pikareszk – csavargó –
regények tradícióit követi, csakhogy a Zabhegyező-ben
jóval kevesebb történik, mint Lesage Gil Blas-jában, Fielding Tom Jone-sában,
Mark Twain Huckleberry Finn-jében, a műfaj már ismert klasszikusaiban. De amíg
Gil Blas, Tom Jones emberré érnek a vándorlások során, megtanulják, hogyan kell
férfiként beilleszkedni a felnőttek társadalmába, addig Twain és hőse, Huck,
már nem hiszik, hogy a felnőttek világába való beilleszkedés az ember erkölcsi
kiteljesedését hozná. Salinger regényében a felnőtt világ elutasítása teljesen
egyértelmű. Holden Caulfieldet csavargásának tapasztalatai csak megerősítik
abban, amit eddig is tudott: hogy a felnőttek világa tele van hazugsággal,
képmutatással, s ebből az ellenszenves, barbár és közönséges világból még
kiszökni sem lehet. El lehet szökni az iskolából, el lehet szökni hazulról, de
a világból magából nem lehet kiszökni: Caulfield ezt a tanulságot vonja le
balul sikerült kitörési kísérletéből.