2013. febr. 1.

JEROME DAVID SALINGER (1919-2010): Zabhegyező (regényismertetés)






A modern Huckleberry Finn, Holden Caulfield alakjának megteremtője New Yorkban született; jómódú polgári család sarja. Tizenöt éves korában szülei egy katonaiskolába íratják. Az iskola elvégzése után édesapjával, aki hússzállítással foglalkozott, Bécsbe, majd Lengyelországba utazik, hogy maga is beletanuljon – mint egyik ritka önvallomásában írja – a „lengyel sonkaszállítás” szakmai titkaiba. A húsimport üzleti lehetőségei azonban nem vonzzák kellően. Már tizenöt éves korában írni kezdett, s Lengyelországból való hazatérése után beiratkozik a Columbia egyetem irodalom szakára. 1940-től jelennek meg első elbeszélései, azóta már megszűnt és elfelejtett kis folyóiratokban. Ezeket a szárnypróbálgatásokat Salinger nem is tekinti írói oeuvre-je részének, fel sem vette őket későbbi novellagyűjteményébe.  1942-ben behívják katonának, részt vesz a normandiai partraszállásban. A háború után visszatér New Yorkba, majd egy csendes vidéki „búvóhelyet” keres magának, hogy zavartalanul dolgozhasson. Első híressé vált elbeszélései a New Yorker című folyóiratban jelentek meg 1848 és 1953 között, regénye, a Zabhegyező (The Cathcher int he Rye; magyarul: Gyepes Judit fordításában, 1983), amelyen tíz évig dolgozott, 1951-ben látott napvilágot. A New Yorker-ben megjelent elbeszéléseket végül is Kilenc történet (Nine Stories, 1953; magyarul: Bartos Tibor és mások fordításában, 1967) címmel egy kötetben egyesítette. Ezt követte egy tervezett ciklus négy darabja, amelyet két kötetben publikált: Franny és Zooey 1961-ben (Franny and Zooey; magyarul: Elbert János és Tandori Dezső fordításában, 1986), majd 1963-ban Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás (Raise High the Roof Beam, Carpenters; Seymour: An Introduction; magyarul: Lengyel Péter és Tandori Dezső fordításában, 1986). Azóta Salingernek egyetlen sora sem jelent meg. Tudatos visszavonultságban élő író, aki már különcségszámba menő zárkózottságával akaratlanul is legendát teremtett maga körül. Annál is inkább, mivel elbeszéléseivel, regényével hallatlan népszerűségre tett szert, nemcsak hazájában, hanem világszerte.

A Zabhegyező-ről joggal állapította meg a kritika, hogy – Mark Twain Huckleberry Finn-jéhez hasonlóan – jelentősége túlmutat az irodalmon. A mai Amerika ifjú nemzedékének regénye lett, központi alakjában, Holden Caulfieldben Salinger olyan mítoszhőst teremtett, akiben az amerikai fiatalok milliói magukra ismertek.

Holden monológjában, első személyben elmondott vallomásában – hiszen ez a regény – Salinger művészi rangra emeli a mai fiatalok nyelvét, beszédstílusát. (A sok vitát kiváltott magyar fordítás többé-kevésbé érzékeltetni tudja az eredeti szöveg hangvételét, ízeit.) A Salinger-regény nyelve több rétegből tevődik össze. Kiindulásában az Amerikában igen népszerű Ring Lardner elbeszéléseinek nyelvét követi, ezt egészítik ki az amerikai középiskolás diákok és a hipszterek szlengjéből vett szavak, kifejezések. Holden Caulfield – Salinger – stílusát rendkívüli szenzibilitás, finomság, ízlés jellemzi, még a diáknyelv durva, obszcén szavai sem hatnak benne ízléstelenül. A fiú bukott diák volta ellenére sem egy amerikai diák a sok közül, hanem túlérzékeny lény, aki azért bukott meg, mert megutálta az iskolát, mint az ostoba, képmutató felnőttek világát megtestesítő intézményt, s a felnőttek hazug világához hasonló diáktársai közt sem leli a helyét. Őbennük is ostoba, érzéketlen, lelki finomságot nélkülöző személyeket lát.

A regény a tizenhat éves hős háromnapi ténfergésének történetét beszéli el, ennyiben Salinger a pikareszk – csavargó – regények tradícióit követi, csakhogy a Zabhegyező-ben jóval kevesebb történik, mint Lesage Gil Blas-jában, Fielding Tom Jone-sában, Mark Twain Huckleberry Finn-jében, a műfaj már ismert klasszikusaiban. De amíg Gil Blas, Tom Jones emberré érnek a vándorlások során, megtanulják, hogyan kell férfiként beilleszkedni a felnőttek társadalmába, addig Twain és hőse, Huck, már nem hiszik, hogy a felnőttek világába való beilleszkedés az ember erkölcsi kiteljesedését hozná. Salinger regényében a felnőtt világ elutasítása teljesen egyértelmű. Holden Caulfieldet csavargásának tapasztalatai csak megerősítik abban, amit eddig is tudott: hogy a felnőttek világa tele van hazugsággal, képmutatással, s ebből az ellenszenves, barbár és közönséges világból még kiszökni sem lehet. El lehet szökni az iskolából, el lehet szökni hazulról, de a világból magából nem lehet kiszökni: Caulfield ezt a tanulságot vonja le balul sikerült kitörési kísérletéből.