Április 1-jén született. De
valószínűleg nemcsak ezért tartották sokan és sokáig főképp humoristának. A
maga korában erre első elbeszélései is okot adhattak. Az Esték egy gyikanykai tanyán novelláiban a derűs humorral és lírával
ábrázolt vidéki miliő mesei, fantasztikus elemekkel keveredik. De tartották
realistának is, aki éles szemmel vette észre és gyakran a szatirikus túlzás, a
fantasztikum eszközeivel ábrázolta az orosz élet visszásságait, a nagybirtokos
nemesség, a földesurak korlátoltságát, a vidéki elmaradottságot. A Mirgorod és az Arabeszkek elbeszéléseit, köztük a történelmi tárgyú Tarasz Bulbá-t, a Régimódi földesurak-at szokás Gogol realizmusa bizonyítékainak
tekinti. Fantasztikus elbeszéléseit, amilyen Az orr vagy a Köpönyeg,
viszont a szatirikus túlzás remekeinek tudhatjuk. Az Egy őrült naplója pedig minden fantasztikus és szatirikus elemével
együtt főképp lélektani remeklés.
Legnagyobb vállalkozása, a Holt lelkek mindezt egyesíti magában.
Nem kevesebb, mint egész Oroszország bemutatását tűzte ki céljául az író, s
ehhez legalább annyira járul hozzá az elragadtatott pátosz, mint a szatirikus
bírálat. A művet poémának nevezte, s a legkevésbé sem ironikus szándékkal. Úgy
vélte, a Holt lelkek első kötete
Oroszország egyik arcát mutatja, s meg kívánta rajzolni a másikat is Sőt ezt
bizonyára meg is tette. A regény második kötetét azonban állítólag nem sokkal
halála előtt megsemmisítette. Bár újabban ezt is vitatják, van olyan
feltételezés, hogy szállásadója, akit kompromittált volna, rejtette el, s a
kézirat, amelyről lelkesen nyilatkoztak az egykori felolvasások hallgatói,
azóta is lappang, talán éppen a KGB raktáraiban. Ez volna csak igazán gogoli
történet!
A revizor című komédiáját, melynek ötlete állítólag Puskintól
származott, 1936 áprilisában mutatták be Pétervárott. A cenzúra ellenében maga
a cár engedélyezte. Ezt az első változatot a szerző később alaposan átdolgozta.
Ez volt az első orosz színmű, amely a budapesti Nemzeti Színház színpadára
került (1874), Szentkirályi Albert fordításában. Mostanában Mészöly Pál és
Mészöly Dezső fordításában szokás játszani, korszerűbb és hívebb magyar
szövegét is elkészítette azonban Szilágyi Ákos 1984-ben.
Gogol Velikije
Szorocsinciben született, a poltavai kormányzóságban, kozák kurtanemesi
családban. Gimnazistaként kezdett írással, festészettel, színészettel
foglalkozni. Húszesztendős korában külföldi utazást tett Európa északi
városaiban, majd hivatalnokoskodott, hamarosan azonban már csak irodalommal
foglalkozott. Közeli kapcsolatba került Puskinnal is. Volt adjunktus a
pétervári egyetemen, ezt azonban hamarosan otthagyta. Ezután hosszabb időt
töltött Rómában, Párizsban, és Jeruzsálembe is elzarándokolt. Utolsó éveiben
vallási miszticizmusba esett, ennek tanúsága a Válogatott leveleim című kötet, mellyel Belinszkij élesen vitába
szállt. Elboruló elmével halt meg Moszkvában 1852. március 4-én.
Jelenteőségét
Dosztojevszkij fogalmata meg a legtalálóbban, amikor azt mondta: mindnyájan
Gogol köpönyegéből bújtunk ki. Valóban, az orosz irodalomban máig érezhető a
hatása.
*
A
REVIZOR
Főbb
szereplők:
ANTON ANTONOVICS SKVOZNYIK-DMUHANOVSZKIJ, polgármester;
ANNA ANDREJEVNA, a felesége; MARJA ANTONOVNA, a lánya; LUKA LUKICS HLOPOV,
tanfelügyelő; A FELESÉGE; AMMOSZ FJODOROVICS LJAPKIN-TYAPKIN, járásbíró;
ARTYEMIJ FILIPPOVICS ZEMLJANYIKA, a közjóléti intézmények főgondnoka; IVAN
KUZMICS SPEKIN, postamester; PJOTR IVANOVICS DOBCSINSZKIJ ÉS PJOTI IVANOVICS
BOBCSINSZKIJ, város környéki földbirtokosok; IVAN ALEKSZANDROVICS HLESZTAKOV,
pétervári hivatalnok; OSZP, a szolgája; HRISZTYIAN IVANOVICS HÜBNER, járási
orvos; FJODOR ANDREJEVICS LJULJUKOV, IVAN LAZAREVICS RASZTAKOVSZKIJ, SZTYEPAN IVANOVICS
KOROBKIN, nyugalmazott hivatalnokok, köztiszteletben álló személyek a városban
I.
FELVONÁS
A polgármester rendkívül
kellemetlen hírt közöl a városka néhány vezetőjével, akiket a házába hívatott.
Pétervárról revizor érkezik hozzájuk, méghozzá inkognitóban. Mindenkit
figyelmeztet, hogy mire kellene ügyelnie. Beszélgetésükből nagyjából
kibontakoznak a helység közállapotai. Például a később érkező postamesterről kiderül,
hogy rendszeresen elolvassa a leveleket, tőle ugyanis az iránt érdeklődik a
polgármester, nem talált-e gyanús küldeményt. Ekkor betoppan Dobcsinszkij és
Bobcsinszkij azzal a hírrel, hogy a fogadóban egy jóvágású fiatalember szállt
meg, valami hivatalnok. Rögtön ráterelődik a gyanú, hogy ő a titokban utazó
revizor. A polgármester azonnal elindul, hogy méltóképpen fogadja az előkelő
idegent, s közben gyorsan intézkedik is, hogy a város lehetőleg előnyös képet
mutasson. Végül a polgármester felesége és lánya is beszalad, őket is roppant
izgatják az események.
II.
FELVONÁS
A fogadói szobában Oszip,
Hlesztakov szolgája sopánkodik az éhezés miatt, amit gazdája mellett kell
elszenvednie, aki minden pénzét elvesztette kártyán. Hamarosan megérkezik a
fiatalember is, ő is szörnyen éhes. Hívatja a fogadóst, aki helyett azonban
annak szolgája érkezik. Hlesztakov ebédet követel, de nagyon soványka kosztot
kap, minthogy nem tud fizetni. Ekkor érkezik meg a polgármester, akitől
Hlesztakov legalább annyira megretten, amennyire az fél tőle. A polgármester
azonban annyira alázatos, olyan buzgón kezd mentegetőzni, hogy Hlesztakov, noha
semmit sem ért, hamarosan igen magabiztosan, sőt fölényesen kezd viselkedni. A
polgármester meghívja, lakjék nála, s útközben tekintsék meg a város néhány
közintézményét, amin az ifjú kissé meglepődik.
III.
FELVONÁS
A polgármester felesége és
lánya ugyanabban a szobában, ahol az első felvonás játszódott, izgatottan
várják, mi fog történni, amikor megérkezik Dobcsinszkij a polgármester
levelével, amelyben bejelenti a vendéget. A hölgyek azonnal hozzálátnak a
vendégfogadás előkészületeihez, nem utolsósorban az öltözködéshez. Nemsokára
megjelenik Oszip a bőröndökkel, természetesen még mindig nagyon éhes, de csak
akkor kap majd enni, amikor a gazdája. Azután megérkezik a polgármester is
Hlesztakovval, és kiderül, hogy a kórházban pompásan megreggeliztek, no meg az
is, hogy ott „a betegek úgy gyógyulnak,
mint a legyek”.
A hamarosan megjelenő
hölgyek előtt Hlesztakov szidja a vidéket, dicsekszik a pétervári társasági
élettel, és jeles írónak adja ki magát. Azt állítja, ő írta a Figaro házasságá-t, az Ördög Róbert-et, a Normá-t, egyáltalán bármit, ami szóba kerül. Levest Párizsból hozat
hajón, a levelekben őexcellenciájának szólítják, s a keze messzire elér. A
polgármester reszket a félelemtől. Miután Hlesztakov lepihen, a polgármester és
felesége kivallatja Oszipot, hogy valóban olyan nagy úr-e a gazdája, s az a
további jótartás reményében természetesen szorgalmasan hazudik. A polgármester
intézkedik, hogy senki idegent, főképp kereskedőket be ne engedjenek a házba.
IV.
FELVONÁS
A polgármester házában
gyülekeznek a hivatalnokok, és azon tűnődnek, mit tehetnének. Amikor hangokat
hallanak Hlesztakov szobájából, ijedtükben mind egyszerre szeretnének
kirohanni. Majd az egyedül maradó fiatalemberhez egyenként visszasettenkednek,
és valamennyien pnzt adnak neki, természetesen kölcsön, s közben kibeszélik
életük szégyenfoltjait Oszip azonban minden ajnározás ellenére úgy érzi, ideje
volna szedni a sátorfát.
Hlesztakov észreveszi az
ablaka alatt gyülekező kereskedőket, behívatja őket magához, és meghallgatja a
panaszaikat, amelyek természetesen a polgármester korruptságáról szólnak. Az is
kiderül, hogy az egyik asszonynak a férjét soron kívül elvitette katonának, a
másikat pedig puszta tévedésből megvesszőztette. Közben persze Hlesztakov a
kereskedőktől is elfogad egyet s mást. Mihelyt ismét magára marad, megjelenik a
polgármester lánya, akinek azonnal udvarolni kezd, s amikor a polgármesterné
meglepi őket, annak is csapni kezdi a szelet. Végül kénytelen megkérni a lány
kezét. Ekkor ront be a polgármester, hogy a kereskedők miatt mentegetőzzék, de
azután örömében ugrándozva veszi tudomásul az eljegyzést. Hlesztakov azonban
gyorsan elutazik, mondván, elugrik a közelben lakó gazdag nagybátyjához, de
hamarosan visszatér. A polgármestertől persze némi készpénzt még elfogad.
V.
FLVONÁS
A polgármester és családja
boldog, a családfő megleckézteti a panaszkodó kereskedőket, és közben azon is
törik a fejüket, hogy el kellene költözniük Pityerbe, meg a polgármesteri
hivatalt is valami jobbra cserélhetnék. Az egész városi elit lelkesedik,
gratulál, amikor megérkezik a postamester a hírrel, hogy a revizor nem revizor.
Elolvasta ugyanis egy levelét, amelyben Hlesztakov beszámol barátjának furcsa,
érthetetlen kalandjairól a városban. A levélben mellesleg találóan jellemzi is
vendéglátóit, akik így a felolvasás közben jól kinevethetik egymást. Végül még
kiderítik, hogy az egész bajt Dobcsinszkij és Bobcsinszkij okozta, hiszen ők
találták ki, hogy Hlesztakov revizor. Ekkor lép be egy csendőr, és közli, hogy
különleges megbízatással egy úr érkezett Pétervárról, és kéreti az urakat. A
darab néma jelenettel ér véget, a döbbent társaság groteszk pózba merevedik.
Zappe László
(Forrás:
77 híres dráma 175-179. old. – Móra Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése