I.
a) A magyar romantika jellemzői
II.
a) Kölcsey Ferenc
b) Petőfi Sándor
- szabadság
- szerelem
c) Vörösmarty Mihály
III. Összegzés
A 19. század leghatásosabb
mozgalma, stílusirányzata a romantika volt. Eleinte a klasszicizmussal, később
a realizmussal volt párhuzamos. A „román” regény jelentésű szóból ered ennek az
irányzatnak az elnevezése, s legelőször az irodalomban fejlődött ki. Forrása az
emberek illúzióvesztése, csalódása, legfőbb ihletforrása pedig a szárnyaló
fantázia, képzelőerő. Lényeges jellemzője a művész szabadsága, ezért néha
megjelenik a művekben az elvágyódás gondolata (Vörösmarty Mihály: Csongor és
Tünde). A távoli eszméket, eseményeket az írók és költők összekapcsolták a
meséssel, különlegessel, így a szereplőkkel gyakran történtek különös
események, különleges élethelyzetekben.
Kifejezésmódjára jellemző
az ünnepélyesség, a felfokozott pátosz, az ékesszólás, a zeneiség és a
festőiség.
A nemzeti múlt felfedezése,
a népi kultúra újra megtalálása hazánkban is jelentős volt. A reformkori
irodalmi élet középpontja ekkor már Pest volt. Új folyóiratokat indítottak a
magyar nép kulturálódása érdekében, az irodalom szélesebb körű terjesztése
miatt. Ilyenek voltak például az 1821-ben útra induló Aurora és Vörösmarty
Mihály által szerkesztett Koszorú (1828-1832). Az új folyóirattípus, a divatlap
is megjelent. Az irodalom meghatározó tagjai: Vörösmarty Mihály, Bajza József és Toldy Ferenc. Ők alkották a
romantikus triászt.
Az 1825-1848-ig tartó
időszakban keletkeztek nemzeti énekeink, amelyek a magyar hazafiság
legkiemelkedőbb alkotásai. Kölcsey Ferenc 1823-ban a Hymnust, Vörösmarty Mihály 1836-ban a Szózatot és Petőfi Sándor 1848-ban a Nemzeti dalt írta meg. Ezek a versek a múlt felé fordulással
próbálják felnyitni az emberek szemét, hogy tegyenek országukért, ne hagyják
magukat elnyomni idegenektől.
A haza és a szabadság másik
nagy elkötelezettje Petőfi Sándor.
Lázadó típus, a forradalomban és az utána következő szabadságharcban is aktívan
részt vett. Életét áldozta a nemzet függetlenségéért. A Nemzeti dalban a magyar nép szabadságáért emel szót, az Egy
gondolat bánt engemet… című versben pedig a világ összes elnyomott népét
buzdítja csatára a „világszabadság” reményében. Ez a vers is romantikus
képekből áll, érzelmi és hangulati váltásokkal megerősítve. Már az indítás, a
különböző halálnemek is a romantikára jellemzőek.
„Lassan
hervadni el, mint a virág,
Amelyen
titkos féreg foga rág;
Elfogyni
lassan, mint a gyertyaszál,
Mely
elhagyott, üres szobában áll.”
Petőfi nem tud
belenyugodni, hogy így érjen véget az élete, a természeti csapások (vihar,
szélvész) sem elég hősiesek neki. Ő szeretne halálával valamit elérni. Így az
elégikus halk sorok egyre pergőbbé, dinamikusabbá válnak, míg el nem érjük a „Világszabadság!” kiemelt sorát, ahol már
el is tudnánk képzelni a csatateret (romantikus festőiség): „Pirosló arccal és piros zászlókkal…”
Halljuk az emberek hangját,
látjuk az ütközetet, ahogy közeledik a csata vége, úgy erősödnek a hangok: „… az acéli zörej, / A trombita hangja, az
ágyúdörej”.
Majd a szabadságharc
mozgalmasságának leírása után újra lelassul a vers. Látjuk a halott kötőt, majd
elérkezik a temetési nap: „hol
ünnepélyes, lassú gyász-zenével” eltemetik a hősöket. Ez az 1846-ban megírt
költemény megdöbbentő jóslata a későbbiekben történteknek.
Természetesen a
romantikában nemcsak a hazafiságot megéneklő művek kaptak helyet, hanem az örök
költői téma, a szerelem is.
Petőfi Sándor szerelmi
költészete hasonlít a népköltészethez: Reszket
a bokor, mert…, Fa leszek, ha…
A Reszket a bokor, mert… című versben megtalálhatók a romantikus
túlzások, ellentétek.
„Te
a nagy világnak
Legnagyobb
gyémántja!”
„…
Akkor meleg nyár volt,
Most
tél van, hideg tél.”
Csakúgy, mint a Fa leszek, ha… című két versszakos
szerelmi vallomásban. A költő fantáziáját a szerelem ragadta el. Elképzelte,
hogy mi lenne, „csak hogy lényink
egyesüljenek”. Az ellentétek tehát itt is megtalálhatóak: „mennyország” –
„pokol”.
A vers emlékeztet Vörösmarty Mihály Ábránd című szerelmi ódájára. A lány szerelmééért bármit megtenne
az alkotó. Csajághy Laura volt Vörösmarty magánélet boldogságának utolsó
ígérete, így megérthetjük ezeket a túláradó érzelmeket. A gondolatok szabad
áramlásának csak a versforma szab gátat, így feszültséget érzünk ki belőle.
Romantikus a képalkotás, a természeti képek a kozmikusság felé nőnek. Mint
Petőfi versében, itt is feltűnik a fa motívum, majd a bérc.
A „Szerelmedért” versszak kezdés és –zárás szintén egy meghatározott
keretben tartja a költő érzéseit, csakúgy, mint a versforma. A Merengőhöz című
menyasszonyi ajándék versben a költő ábrándozóvá válik és kételyek gyötrik.
Küzd a húszéves lány ábrándjaival. „Ábrándozás az élet megrontója, / Melly,
kancsalúl, festett egekbe néz.”
Ezzel a figyelmeztetéssel
próbálja visszahozni Laurát a valóságba. Romantikus képalkotások, festőiség
jellemzi a verset: „Múlt és jövő nagy
tenger egy kebelnek”.
Vörösmarty Mihály úgy gondolta, hogy a földi boldogságot a szerelem
jelenti. A költői pályájának kezdeti szakaszán megírt Csongor és Tünde ezzel a kérdéssel foglalkozik. Csongor elvágyódása
a mű elején romantikus vonás, majd a meseszerű tájak és szereplők is
különlegesek. Csongor és Tünde szerelme idealizált, a romantika nyelvén
szólalnak meg. Balga és Ilma természetes, egyszerű, hétköznapi emberek, így
beszédük és szerelmük is ilyen. Ez a két pár kölcsönösen kiegészíti egymást.
A történet vége pozitív,
mégis melankolikus, szomorú hangulata van a műnek, mert Vörösmarty
pesszimizmusa is hangot kap, legfőképpen az Éj asszonya monológjában, ahol az
akkori filozofikus áramlat hatása jelenik meg, vagyis a föld és az emberek el
fognak pusztulni.
Erre a verses mesére jellemző a hármasság: 3 ördög, hármasút,
3 vándor. Ez a három vándor a boldogsághoz vezető út három képviselője. A
kalmár szerint a pénz, a tudós szerint a tudomány, a fejedelem szerint a
hatalom az igazi boldogság, de ezeket elveti Vörösmarty, hiszen, amikor a mű
második felében találkozik velük, már tönkrementek. Ez szomorú, de a
szerelmesek egymásra találása örömmel tölti el az olvasót.
Ezek a versek azt
példázzák, hogy a reformkori romantika két leghangsúlyosabb témája a haza és a
szerelem ügye. Nélkülük nem lehet boldog az ember.
(Forrás:
Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából 21-23. old. – Szerkesztette
Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése