I.
a) A szerelem érzése
b) Csokonai és a rokokó
II.
a) Vajda Julianna
b) Lilla-dalok
c) A boldogság című vers
d) Tartózkodó kérelem című vers
e) A Reményhez című vers
III. Összegzés
A szerelem mint örök téma, minden költő életének meghatározó élménye. A szerelem sorsa és ezzel együtt az ember sorsa is attól függ, hogy milyen sajátosságokat tud életre hívni abból a közegből, amelytől a szépséget, a boldogságot, a mindenséget várja. Csokonai egyénisége – nyomorúságos sorsa ellenére is – kedves, derűs, mélyen érző, intelligens; így azt gondolhatnánk, hogy mindezen erényekkel a nők ideáljává kellett volna lennie. A sors azonban másként alakította életét.
A felvilágosodott eszmeiségű Csokonai gondolati költészete az 1795-ös politikai fordulat után elbátortalanodik, ugyanakkor egyéni lírája ekkor tör a magasba. Költészete nemes, szárnyaló lelke és dallamos verselésű nyelvezete a rokokó jegyeit hordozza magán. A rokokó a fiatal Csokonai számára a szépség és a boldogság világát jelentette, amellyel felül tudott emelkedni egyéni- és kora társadalmi gondjain. A rokokóban talált rá egy kifinomult, európaibb forma csábító varázsára, mellyel költészetét egyénivé tette. Így vált nála a rokokó szépsége, finomsága, kecsessége a felvilágosodott eszmeiség kiegészítőjévé.
A rokokó lírájának legfőbb tárgyköre a szerelem. Csokonai első szerelmes verseit még a debreceni kollégiumban Laurához és Rozáliához írta. A kollégiumból az 1795-ös eseményekre való reagálása miatt kicsapták, s hogy elkerülje az éhenhalást, verseinek kiadásához főúri pártfogót keresve érkezett Pozsonyba, ahol akkor az országgyűlés ülésezett. Itt jelentette meg 1796-ban Diétai Magyar Múzsa című verses újságját. Ezzel sem sikerült felhívnia magára közönsége figyelmét, s így érkezett Komáromba, ahol megismerkedett egy gazdag kereskedő lányával, Vajda Juliannával, akit verseiben Lillának nevez. Ebből a szerelemből születnek a Lilla-dalok, de házasság sajnos nem. A Lilla-dalokból Csokonai könyvet szerkesztett, melybe más verseket is besorolt. A Lilla-dalok talán legáltalánosabb jellemzője az érzékek gyönyörűségének kifejezése. Versei egyéni hangvétele tele van finomsággal. A szerelem, amelyről énekel, játékosságában reális, erotikájában valóságos, hiszen kamaszos vágyak teszik hitelessé azt a szerelmet, amelyben hitt, vagy máskor a keserűségtől gyötrődve taszított el magától. Verseinek sajátossága a zeneiség. Nem véletlen, hogy Csokonai fordította magyarra a Varázsfuvola szövegkönyvét. Amikor azt olvassuk: „Jaj, de friss rózsáim / Elhervadtanak; / Forrásim, zöld fáim / Kiszáradtanak” – mintha Mozart zenéje kísérné ezt az ellentéten feszülő gondolatsort.
Valamennyi Lilla-versre jellemző a miniatűr forma, a szimultán ritmussal megírt sodró zeneiség, a változatos ritmika.
A Lilla-versekben találunk olyat is, ami függetlenkedik Lilla személyétől: a szerelem csak az általános életérzés kifejezője, talán még azt is mondhatnánk, hogy ezekben a versekben a filozófiai elvek kifejtése fontosabb Csokonai számára, mint maga a szerelmi élmény átélésének közlése. Ilyen verse A boldogság, ami a klasszikus görög példakép, Anakreón világában csak a szépet, a jót, a gyönyörűt keresi az emberi lélekben. Ez azonban csak vágy, mely Csokonainak a vershez fűzött magyarázatából is kitűnik, hiszen ő is tudja, hogy ez csak a felvilágosodás filozófiájának a közvetítése. A vers első része két mondat: 7-7 sor. Az első hét sor az időt, a második hét sor a helyet festi le. A boldogság jelen idejében, Lilla társaságában Csokonai tétlen élvező a második hét sorban viszont a hely berendezésében már a költő a cselekvő személy, de ez nem a Lillával közös jelen időben történik, hanem a múltban. Ez a kettősség Csokonai egész költészetére jellemző, mely egyéniségéből és a kor stílusirányzatából fakad.
Szerelmi lírájának egyik gyöngyszeme a Tartózkodó kérelem. A miniatűr forma, a sodró zeneiség, a változatos ritmika adja a vers csodálatos hangulatát, amelynek alapja egy metafora: „a szerelem tűz”. Ha a szerelem tűz, akkor égő sebet ejt, s erre a fájdalomra gyógyír csak a „gyönyörű kis tulipánt” lehet. Viszontszerelmet kér kedvesétől, s igenlkő válaszáért csókokat ígér. A háromszakaszos, törékeny kis versből érzések és kívánságok törnek felszínre: egy tartózkodó kérelem erejéig. Ez is csak a harmadik szakaszban hangzik el bizonytalanul, „angyali szókkal”. A felajánlott „ezer ambrózia” csók is elvontabbá teszi a viszonzást.
Lilla elvesztése új irányt adott Csokonai költészetének. A játékos szavak helyébe mély érzések, fájó érzelmek megszólaltatása kerül. A rousseau-i szentimentalizmus hatása Csokonai költészetére is rányomja bélyegét. Az új stílus nem szakad el a felvilágosodás eszmevilágától, de prioritást ad az egyéniség belső érzelmi gazdagságának kiaknázására.
E stílusnak leghűbb bizonyítéka Csokonai legismertebb verse A Reményhez című dal, mely érzelmi gazdagságában és formáját illetően is eltér a többi szerelmes verstől. A szöveg kiegyensúlyozott, kerek, ellentéteken alapul. Nyelvezete a szapora keresztrímekben szinte örömtelien trillázó lenne, ha nem a reménytelenségnek, a fájó búcsúnak, az élettől való elköszönésnek adna hangot. A Csokonaira jellemző kettősség itt is megjelenik: az öröm és a szomorúság, a boldogság és a pusztulás, a remény és reménytelenség, a világosság és a sötétség, a nyugalom és a zaklatottság képei váltják egymást. A tartalom és az érzelem párhuzamot, a hangulati ellentét éles kontrasztot alkot a versben. A megszólítás, felkiáltás, költői kérdés felfokozott érzelmi állapotot, feszültséget jelez. Az ismétlés és a szóhalmozás indulatot közvetít. Tudatunknak gyorsan kell váltania az egyik végletből a másikba. Ezért okoz az ellentét tartalmi-hangulati erősítést, feszültséget. Az indulatszó még fokozza ezt a hatást. A vers egy fájdalmas monológ. A költő a megszemélyesített Reményt szólítja meg, s nemcsak megszólítja, hanem be is mutatja. A Remény is kettősséget hordoz: bíztat és megcsal. A rokokó képeivel, a tavaszi virágoskert kibomló pompájával jellemzi életének bizakodó szakaszát, de a következő rész már a visszájára fordul, az elveszett remények emlékének keserű képeit tárja fel. A befejező szakasz az első folytatása, a reménytelenség kiteljesítése a halálvággyal.
Csokonai egyéni lírájának csúcspontját jelentik azok a versek, amelyek a szerelmi csalódás hangulatában születtek. De ezek nem csupán a szerelmi csalódásról szólnak, hanem a költő életének más okoktól is kiváltott reménytelenségéről, melyek a szerelmi csalódás élményében tudatosodnak.
Csokonai Vitéz Mihály az élettől, a sorstól összetörve halt meg 1805. január 28-án. Élete múzsája ötven évvel élte őt túl, sírkövén ez áll: LILLA.
(Forrás: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig 99-101. o. – Szerkesztette Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése