2011. nov. 20.

Balassi Bálint istenes versei

I. Új hang Balassi költészetében
II.
a) Az istenes líra hatása
b) Reformáció
c) Kiben bűne bocsánatáért könyörgött...
d) Adj már csendességet...
III. Balassi jelentősége

Balassi Bálint életének leghányatottabb szakaszában, mikor élete minden szempontjából válságba került, az Istenhez fordult vigaszért, verseiben békességért, bűnei megbocsátásáért könyörög.

Költői palettáján csupán 19 vers az úgynevezett „istenes vers”, de ez a néhány vers alapjában tér el a kor vallásos költészetétől, hiszen míg a korra jellemző zsoltárköltészet közösségi élményt fejez ki, addig Balassi versei az Istenhez fűződő viszony megszólaltatására törekszik az általa kialakított egyéni költői nyelv segítségével.

A vallásos líra hatásának titka, hogy hatalmas ellentéteket hidal át: nagy mélységekből a legnagyobb magasságokhoz szól. A bűnbánat, a mennyei békevágya nem újdonság ebben a korban, hiszen a protestáns prédikátorok már zsoltárénekeikkel szóltak a néphez. Balassi vallásossága más: itt a magányos lélek hangját ismerhetjük meg.

Istenes énekeket Balassi költői pályájának valamennyi szakaszában írt, de a legszebb versek életének válságos éveiben születtek. Balassi vallásos költészetében alkotta a legeredetibbet, s művészileg ezek a legértékesebb alkotásai. A vallásos tematika a legszemélyesebb lírai mondanivaló kerete lett számára: elsírja élete kisiklását, szíve nagy keserveit. Őszintén megvallja vétkeit, bűnei bocsánatáért esedezik, szinte perlekedik, alkudozik Istennek a kegyelemért, egyéni megváltásáért. Így lesz vallásos lírája a reneszánsz költészet szerves része.

Ez az időszak a magyar reneszánsz második nagy korszaka: a reformáció térhódításának ideje és a magyarnyelvűség elterjedése. A reformáció hívei eddig csak a Bibliát fogadták el a vallásos hit alapjának.

Balassi protestáns neveltetésben részesült: édesanyja, Sulyok Anna, a protestantizmus híve, és tanítója, Bornemisza Péter, a század jelentős írója, prédikátora. Balassi 1584-ben áttért ugyan a katolikus hitre, de ez csak egy érdekházasság miatt történt, lelkében protestáns, a keresztény hit hirdetője marad.
Balassi hányatott életében mindig Istenhez menekült, a vallás adott neki támaszt, megnyugvást. A vallásos líra legnagyobb témája a bűnbánat. Ezzel az ágostoni alaphanggal indul Balassinak „Az maga kezével írt könyvében” az istenes versek ciklusát befejező 33. verse: Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott. A versfők összeolvasása saját nevét adja: BALASSI BÁLINTHÉ.

Ez az alkotás zárja le ifjúkori, a házassága előtti költészetét. Ekkor 30 éves, és szeretné tisztára mosni korábbi életét. Feltör belőle az őszinte bűnbánás és gyónás megrendítő éneke. Keserűen sorolja fel ifjúsága vétkeit. Bűneire nem talál semmi mentséget. A versben három eltérő, de egymással összefüggő érzelmi – hangulati lelkiállapot követi egymást. Az első szerkezeti egységben 1-5. versszak a bűnbocsánatért sóhajtó, majd a kétségek között hányódó meghasonlott embert mutatja be, akit a lelki válság és az önvád gyötör. Fájdalmas és szégyenkező gyónásban sorolja fel ifjúsága bűneit, s keserűen vallja be, nincs semmi érdeme, amivel Istent engesztelhetné. Léte tele van tétova bizonytalansággal, gyötri bűnösségének tudata. Önmagát teszi felelőssé elhibázott, méltatlan életéért. Talán a gyónás őszintesége adja az erőt és a bizalmat ahhoz, hogy reménykedjen Isten szánalmában. Ezt a 6-10. versszakok fejezik ki.

A vers utolsó harmadában, a 11-15. versszakban a bizakodás már bizonyossággá erősödik. Háborgásain túljutva és lecsillapodva érvel a megbocsátás szükségessége mellett. A 13. szakaszban az isteni irgalom reményében megnyugodva önmagához fordul, s saját lelkét szólítja meg. Az Istenbe vetett bizalom itt már megingathatatlan. A záróstrófa összefoglalja még egyszer a versen végigvonuló különböző lelkiállapotokat: a lelki válságot és keserűséget, a bűnbánó őszinteséget és az Úr kegyelmében való lelki megbékélést.

A világban harmóniát nem találó Balassi szerencsétlen életének keserve szólal meg az Adj már csendességet... kezdetű versében.

A mű Lengyelországban, 1591-ben született. A hányatott sorsú költő hiába kereste az e világi harmóniát, sem egyéni életében, sem a korban, a reneszánsz múlásának évtizedeiben nem találhatta meg. A költő negyvenedik életéve felé közeledve, úgy érezte, élete alkonyát éli. Csendre, lelki békére vágyott, s ezt már csak Istentől remélhette. Kétségtelen, hogy megbűnhődött mindenért. Belső ellentétektől feszülő, izgatott gondolatmenetű a vers, csupa kérlelő könyörgés, perlekedés, vita és érvelés. Ezt a hullámzást jelzi a különböző mondatfajták állandó változása és a felszólító módú igék sorozata. Ez a beszélgetés egypólusú, a társ nem személy, hanem az Idea. A letört szárny itt kulcsszó. Szárnyal az angyal, az égi madár, a lélek, a költő. Új strófaszerkezete megrövidített. A Balassi-strófából: a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásából keletkező ritmusból a zaklatott jut kifejezésre. Rímképlete: aab ccb. A himnikus felépítésű vers 8 strófából áll és három egységre tagolódik: az 1-2. szakaszban a fohászkodás, a kérés előadása, a könyörgés, a 3-6. szakaszokban a kérés alátámasztása, az érvelés, az indokolás, a 7-8. szakaszban az összefoglalás, a kérés megismétlése történik.

Balassi alkotta meg Magyarországon a reneszánsz lírát, s művészetének hatása alól senki sem szabadulhatott, aki a következő két évszázadban istenes verset írt, mert akarva-akaratlanul őt utánozta. Balassi formai újításai is ezeken a verseken keresztül tudtak a legerősebben hatni. Vallásos lírában nincs párja a magyar irodalomban, egészen Ady Endréig.

(Forrás: Varga Zsuzsanna: Házi dolgozatok könyve 1. – A kezdetektől a felvilágosodás irodalmáig 65-67. o. – Szerkesztette Maczák Edit - ITEM Könyvkiadó)